Én is végigéltem egy adott sorsot. Nem az én sorsom volt, de én éltem végig.

Szünetel!

2011. március 12., szombat

8. fejezet - Elgyengülve

Elgyengülve

Miután huszadjára is meggyőződtem arról, hogy csak a képzeletem játszik velem, bezártam a teraszom ajtaját s miután vettem egy nyugtató fürdőt és belebújtam a kedvenc szatén pizsamámba fáradtan dőltem be az ágyba. Azt viszont nem mondanám, hogy az alvás könnyen ment volna. Hosszú órákon át forgolódtam és az agyam csak zakatolt és zakatolt. Nem nehéz kitalálni, hogy min gondolkodtam annyit. Élet, halál, szerelem, gyász, magány, szóval nem más csak a mindennapjaimat kitöltő gondok. Minden téma szomorú és egyszerűen siralmas, de ami a szerelmet illeti, nos abban még nem igazán volt részem. A szomorú, hogy könnyen meglehet nem is lesz. Aztán eszembe jutott a mai nap és a Paullal való találkozásom, ami ma sem volt szívélyesebb, mint az eddigiek. Annyira kedves dolog volt tőle, amiért eljött meglátogatni, annak ellenére, hogy úgy tűnt nem volt éppen szívesen látott vendég Cullenéknél. Mégsem bántam vele kedvesen, de úgy éreztem és gondoltam abban a percben, hogy csak felesleges ábrándokba keverném, ami végképp nagy hiba lett volna. Végül pedig eszembe jutottak Cullenék és Bella. Valóban nagyon jól esett a látogatása.

Bár nem ismerjük egymást olyan hosszú ideje, mégis úgy érzem, hogy már most közel áll hozzám és bár félek kapcsolatot teremteni bárkivel is hisz mind tudjuk, milyen gondok lengenek körül, de vele kapcsolatban mégis úgy érzem, hogy megbízhatok benne, hogy ő egy olyan személy, aki barátságával tartani tudja bennem a lelket.

Még hosszú perceken át forgolódtam, de végül, ha nehezen is, de sikerült álomba szenderednem.

Másnap

Kilenc óra tájt keltem fel és mivel vasárnap volt dologtalanul álltam a nap elé. Mikor lementem még teljesen üres volt a nappali illetve a konyha is. Ha vasárnap, akkor az azt jelentette Nate és Luke is itthon van, így arra gondoltam mire felébrednek készítek nekik reggelit. Épp elkészültem, amikor megjelentek, kómás fejjel.

– Jó reggelt! – köszöntöttem őket. Arcukon kedves mosoly áradt szét, ami az én arcomra is boldog mosolyt csalt.

– Jó reggelt! – mondták egyszerre, majd helyet foglaltak az ez idő alatt megterített asztalnál.

– Hogy aludtál Hercegnőm? – kérdezte Luke.

– Miután kínkeservesen sikerült elaludnom, nos onnantól kezdve egész jól – feleltem.

– És a te estéd hogyan telt bátyus? – kérdeztem, cinkos mosoly kíséretében Nathantól.

– Remekül. – Nathan válasza se, nekem se Lucasnak nem tetszett. Túl röviden lezárta a témát, ami alapján arra a következtetésre jutottam, hogy nem volt épp olyan élvezetes, mint azt az előbb állította.

– Szóval remek… – állapítottam meg, amolyan kételkedő hangnemben, Lucas pedig már előre jókat mosolygott az egészen.

– Mi van, nem hiszed el? – kérdezte felháborodást tettetve.

– Én? Már hogyne hinném el? Neked. Mindent.

– Borzasztó volt. Most örültök? – akadt ki végül, amin először jókat kacagtam, aztán megsajnáltam őt.

– Ne haragudj Nathan. Nem akartalak kigúnyolni. – Ami csak részben volt igaz.

– Ja, persze, gondolom – durcáskodott tovább.

– Tényleg ne haragudj bátyó! – mondtam most már teljesen őszintén, miközben oda mentem hozzá és megölelgettem.

– Mond mi volt a gond? – kérdezgettem békítőn. Mire ő egy nagy sóhaj után belekezdett.

– Ajj Jamie ez a csaj egyszerűen szörnyű volt! – Mikor hátra sandítottam láttam, hogy Lucas jókat szórakozott mindezen, ám amikor kicsit szúrósabb szemekkel néztem rá, rögtön leolvadt a vigyora.

– Folyamatosan magáról beszélt és arról, hogy vajon milyen színű hajfestéket kéne vennie, és hogy szerinte mi mennyire összeillünk. Komolyan mondom azon se csodálkoznék, ha már az esküvőnket is el tervezte volna – panaszolta tovább, ám én cseppet sem lepődtem meg mindezeken, hiszen már a randijuk előtt is tudtam, hogy nem fog tetszeni Nathannek.

– Nathan, nem akartam tegnap mondani, de én már előre tudtam azt, hogy nem hozzád való. Teljesen el tudom képzelni róla, hogy tényleg eltervezte már magában az esküvőt és a többit.

– Isten ments! – mondta miközben a szemeit forgatta.

– Gondolj bele! Jól el vagy látva pénzzel, ami a legfontosabb, valamint egy vajszívű marha, aki egy kedves mosolytól elalél és persze az sem egy utolsó dolog, hogy egy jóképű srác vagy. – A végén, már amikor agyon fényeztem, újra boldog és büszke volt magára. Pár perc csend következett. Nem bírtam ki meg kellett kérdeznem.

– Szóval akkor nem találkozol vele többet?

– Szóba sem jöhet! Még egyszer nem tudnám elviselni ezt a lányt.

– Reméltem, hogy ezt mondod – jegyeztem meg.

– Örülök, hogy a kedvére tehettem Hölgyem. – Mielőtt elment volna kezet csókolt. Miután végeztünk a reggelivel összepakoltam, majd beültem a nappaliba. Amikor az ablakon kinézve megpillantottam a vakítóan sütkérező napot erős késztetést éreztem arra, hogy kimenjek és magamba szívjam a friss levegőt. Gyorsan talpra pattantam és azonnal a bejárati ajtóhoz rohantam, szinte feltépve azt nyitottam ki.

Kiálltam a verandára. Annyira jól esett, ahogyan a nap lágyan simogatta az arcom. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve visszamentem a házba. Megragadva a kocsi kulcsomat indultam meg a garázs felé. Természetesen előtte szóltam Luke-nak, aki először akadékoskodott, hogy még csak most gyógyultam meg és hasonlók, de végül sikerült meggyőznöm arról, hogy nincs oka aggodalmaskodni. Miután beültem a kocsiba, nem tudtam merre megyek csak vezettem. Nem tudom hány perc telhetett el mióta eljöttem otthonról amikor megláttam egy leágazást ami mellé ki volt téve egy tábla. Ez állt rajta: Üdvözlünk La Pushban! Valamiért vonzott az a hely akárcsak az erdő, így letértem az útról és behajtottam a rezervátum területére. Egyenesen a tengerhez mentem, majd megállva a parton kiszálltam és ott hagytam az autót, ezután elindultam gyalog. A nap olyan melegen sütött, hogy a homok kellemesen langyossá melegedett, így kibújtam a cipőmből és élveztem, ahogyan a lágy homokszemcsék elterülnek a talpam alatt. Kicsit azt eddigi otthonomra emlékeztetett, igaz, hogy ott jó pár fokkal melegebb van, de ott is rengeteg időt töltöttem a parton sétálgatva. Az egész hely kihalt volt, rajtam kívül nem láttam egy árva lelket sem. A part mentén volt néhány megtermett szikladarab, így megálltam az egyiknél majd felmászva rá, leültem és a lábamat lógatva gyönyörködtem a kilátásban. A tenger hatalmas hullámokkal volt tarkítva, ami még szebbé és vonzóbbá tette azt. Nem sokkal később tőlem pár méterre megláttam valakit a vízben. Először nem ismertem fel, mert ahhoz túl messze volt, de amint kicsit közelebb jött rögtön felismertem. Nem akartam találkozni vele, de tudtam, ha felállok és menekülni próbálok, akkor biztosan észrevesz és nem volt kedvem újra elővenni a bunkóbbik énem, tehát úgy döntöttem inkább ott maradok és meghúzom magam. Reménykedtem abban, hogy észrevétlen maradok, azonban mint általában mindig a szerencse most is elkerült, így Paul egyre közelebb és közelebb merészkedett ahhoz a sziklához, amit kiválasztottam megpihenésül. Minden reményem elveszett, amikor meghallottam, amint a nevemen szólít.

– Jamie, hát te mit keresel itt? – kérdezte meglepetten.

– Én csak… sétálni volt kedvem. Na és te mit keresel itt?

– Jamie, én itt lakom. – Az arcán egy iszonyatosan édes mosoly terült el, amitől fura mód dobbant egy heveset a szívem.

– Tényleg. Elfelejtettem – vallottam be. Láttam rajta, hogy meglepi a mostani viselkedésem, hiszen eddig a percig mindig bunkó és gonosz voltam vele szemben, de most annyira nem volt kedvem ehhez az egész színjátékhoz, hogy amennyire csak lehetett próbáltam közönyös lenni.

– És mióta üldögélsz itt? – kérdezte.

– Csak nem rég jöttem. Nagyon szép ez a hely – mondtam. Nem igazán mertem a szemébe nézni, de ha mégis előfordult, akkor is csak pár röpke pillanatra. Ő viszont éreztem, hogy mindvégig engem nézett, ami egy részről jó érzéssel töltött el, másrészről viszont kicsit kínosan éreztem magam.

– Igen. La Push valóban szép hely. – Kicsit feljebb emelkedett a vízben, így látni véltem a kidolgozott felsőtestét, azt ahogy a víz lassan végig csordogál rajta. Egy röpke pillanatig még levegőt is elfelejtettem venni, majd egy nagyot nyelve inkább másfele tereltem a gondolataimat.

– Akkor gondolom most már jobban vagy. – Miközben beszélt engem nézett, de én valahogy nem bírtam rá nézni, látni a kedves és aggódó arcát, éppen elég volt mindezt a hangján keresztül érzékelnem.

– Igen már teljesen jól vagyok. Ezért is jöttem el otthonról. Igaz Luke nem nagyon örült annak, hogy máris kóborlok – meséltem el, magam sem tudom miért.

– Csak félt téged. Vigyáz rád. – Úgy tűnt teljes egyetértésben volt vele. Abban bíztam, hogy kiderül róla milyen együgyű, bunkó, esetleg buta, de sajnos épp ellenkezőleg, szimpatikus, és amit már a legelső pillanatban észrevettem szívdöglesztő és mellé még titokzatos is. A szemében van valami furcsa, ami vadságot tükröz. Az a tipikus túl szép, hogy igaz legyen kategória.

– Tisztában vagyok vele és imádom is őket emiatt. Sokat köszönhetek nekik – mondtam, és magam is meglepődtem a hirtelen megnyilvánulásomon.

– Tiszteletre méltó, amit a bátyád vállalt értetek miután megtörtént a szüleitek balesete. Nem mindenki vállalta volna ezt be – mondta, majd rám nézett és megkérdezte mellém ülhet-e.

– Szabad?´– Nem akartam bunkó lenni. Most nem, de azért félve mondtam csak igent, mert így is nehezen viseltem a közelségét.

– Persze – feleltem végül, mire ő hirtelen felnyomta magát és pillanatokon belül mellettem termett. Hirtelen csapott meg az illata, annyira különleges volt. Nem igazán tudnám behatárolni, de nagyon finom volt. Igaz, hogy minimum tizenöt centi választott el tőle, de szinte perzselt a belőle áradó melegség, ami kellemesen simogatta a bőröm és ezzel együtt zavarba is hozott.

– Na és te tanulsz még? – kérdeztem. Tekintetét felém kapta és úgy válaszolt.

– Már nem. Sam mellett dolgozom egy autókereskedésben. Nem a legfényesebb munka, de én szeretem ezt csinálni – szabadkozott, de nem akartam, hogy kellemetlenül érezze magát e miatt.

– Szerintem szuper dolog. Az apukámnak is saját autó üzletei voltak, amit most már a bátyám Lucas vezet. Szóval az én családom imádja az autókat és mindent, ami velük kapcsolatos – mosolyogtam rá, mire ő is rám mosolygott, bár kicsit félszegen, amit nem csodáltam hiszem, ahogy bántam vele eddig, nem értheti a mostani viselkedésemet.

– Azért egy saját üzlet más. Az én egyik vágyam is egy saját szalon, bár itt Forksban nem sok embernek van pénze arra, hogy vadonatúj autókat vegyenek – magyarázta. Tetszett, hogy vannak álmai, csak egy kis támogatásra lenne szüksége a megvalósításához.

– Az álmaidért küzdened kell. Ha könnyen feladod, akkor megbánhatod azt, hogy nem küzdöttél érte, amíg lehetett. – Részben magamról beszéltem, mert az én álmom, hogy meggyógyulok és ezért minden tőlem telhetőt megteszek.

– Nem vagyok az a könnyen feladós típus. Küzdök a vágyaimért, addig hajtok, amíg el nem érem, amíg meg nem szerzem, amit akarok. És szerencsére mindig meg kapom azt. Nagyon remélem ez most sem lesz másképp, még ha időbe is telik. – Úgy nagyjából a második mondatától kezdve nem voltam biztos abban, hogy még mindig az autószalonról beszél, így inkább elkaptam a tekintetem róla és a lábamat fixíroztam inkább. Az áruló felemnek tetszett a rámenőssége és az, hogy tudja, mit akar, hisz abban, hogy a célját eléri, a józanabbik felem, ami minden perccel egyre kisebb és kisebb lesz, azt mondogatja ő is csak egy egyszerű, álmodozó pasi.

– Na és te mi szeretnél lenni, ha nagy leszel? – kérdezte pimasz mosollyal az arcán. Ami legelőször beugrott a fejembe azt nem mondhattam ki, de mégis a legfontosabb álmom eddigi létem során, mégpedig az, hogy élő legyek.

– Talán képzőművészetire megyek… – talán nem. Fejeztem be magamban a mondatom. –, vagy nem tudom… – Ez aztán értelmes válasz mondhatom.

– Ha az nem jön össze, még ott vannak a különböző küzdő sportok. – folytatta a gondolat menetemet, bár abszurd módon.

– Küzdő sportok? – kérdezem felvont szemöldökkel és halovány mosollyal az arcomon.

– Az után a pofon után? Viccelsz? Tuti aranyérmes lennél! – mondta egy ezer wattos mosollyal kísérve. Először lefagytam, majd a kisördögtől vezérleve, kihasználva a pillanatnyi figyelmetlenségét egy hatalmasat löktem rajta és belezuhant a vízbe.

– Héééééé!! Látod erről beszéltem! – mondta kacagva. Természetesen én is remekül szórakoztam rajta. Felemelkedett a vízből s megpillantottam izmos mellkasát, a kockás hasát és az izomtól duzzadó karjait. Haját hátra túrva fordult kicsit a nap felé így az megvilágította testét én pedig csodáltam bronzosan fénylő bőrét.

– Megérdemelted! Mégis minek nézel te engem valami szumóbirkózónak? – kérdeztem tettetett sértődöttséggel, mire ő közelebb kecmergett és sajnálkozó ábrázattal, bánkódó kutyus szemekkel nézett rám, amitől majd elolvadtam. Ám, mint az később feltűnt mind ez csak figyelem elterelés volt, hiszen gyengéden megragadva a karom berántott a vízbe. Először elöntötte a vörös köd az agyam, aztán végül röhögésben törtem ki. Az egész ruhám átázott, a hajam is csurom víz lett. Mikor alábbhagyott a nevetgélésünk, ráébredtem arra milyen közel kerültünk egymáshoz. Alig választott el minket egymástól pát centiméter. Kínomban a hajamat birizgáltam. Ekkor vettem észre amint Paul a szemembe néz, majd nyel egy jó nagyot. Először nem tudtam miért, aztán lenézve a felsőmre jöttem rá, hogy a víz hatására teljes mértékben átlátszóvá vált ezzel Paul szeme elé tárva melleimet. Mondanom sem kell azon nyomban égni kezdett az arcom és legszívesebben a föld alá bújtam volna, de nem volt hova. Szótlanul álltunk egymással szemben, mintha megbabonáztak volna minket. Le nem véve egymásról tekintetünket közeledtünk egymáshoz, már csak egy hajszál választott el minket egymástól. Tekintete hirtelen az ajkaimra vándorolt és akkor…

18 megjegyzés:

  1. szia
    nagyon tetszett
    várom a frisst
    szerintem valami vagy valaki megzavarja őket
    szia

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Jézusom megőrülök! :Đ
    Pont egy ilyen résznél hagyod abba?! Ne mááár...:/
    Nagyon tetszett! Imádom Paul-t! ^^
    Nagyon várom a kövit, könyi siess vele!
    Puszii °.°

    VálaszTörlés
  3. Szia! Nagyon jó lett a fejezet! Tetszett, h most egy kicsit felengedett Jamie...Paul annyira édes, nagyon szeretem :D Áh, szerintem még nem lesz meg a csók de nagyon jó lenne...(szerintem még kicsit korai lenne) Nagyon várom a folytatást puszi Rose

    VálaszTörlés
  4. Atya ééég!
    Végreeeeeee! Á, remélem végre elcsattan a csók és együtt lesznek *-*
    Siess légyszíí!
    Puszi
    Dóri

    VálaszTörlés
  5. Szió!!!
    Remélem végre megcsókolják egymást!!! :D Mielőbbi folytatást kérek! :D Olyan jó lenne ha Paul végre többet tudna Jamie-ről. Apropó Paul! Annyira édes!! :D
    Puszi
    Detty

    VálaszTörlés
  6. Szia!

    Ez állati volt! Talán megjött végre Jamie esze!És a vége wááááááááááá....... DE! ha az eddigieket figyelembe veszem akkor úgy tudnám befejezni a mondatot, hogy: "Tekintete hirtelen az ajkaimra vándorolt és akkor ....... " vagy megpofozza vagy eltávolodik vagy bármi ami meghiúsítja a csókot. VAGY? lehet ha mégis bekövetkezik amire már ezer éve várunk, megcsókolják egymást?! Tuti, hogy nem lesz belőle azonnal kapcsolat! és Jamie elmenekül mert nem akar fájdalmat okozni! Kíváncsi vagyok mit tervelsz! Hogy fogja megtudni Paul Jamie betegségét.... Várom a következőt! :D:D
    Puszi

    VálaszTörlés
  7. Nagyon tetszett a rész, végre nem az az idegbeteg reagálása volt Jamie-nek ,mint eddig. Várom a kövit! Gyorsan! szia Edit

    VálaszTörlés
  8. fú.ez aztán az izgi fejezet..éljen a vizespóló ..xd
    kövi fejezettel meg siess^^
    és a betegségen már én is gondolkoztam..szerintem ha Jamie kimerül a kezelés miatt,akkor Paul ott fog gubbasztani egész nap az ágya mellett.(mert az milyen romi..lol..)
    na pussz.

    VálaszTörlés
  9. Sziaa.
    Nagyon jóó lett.:D
    O.o.és vajon mi lesz most félbeszakítás..:O
    Siess a kövivel mer már nem igen bírok magammal.:D
    Puszi: Szoffi.

    VálaszTörlés
  10. Kedves Névtelen!
    Köszönöm hogy írtál, és örülök, hogy tetszett...
    puszi
    Bee

    VálaszTörlés
  11. Szia Bianka!

    :D Én is imádom Paul-t és igen imádom a függő végeket és szívesen alkalmazom őket :P
    Köszönöm, hogy írtál és igyekszem minnél hamarabb hozni a frisset!
    puszi
    Bee

    VálaszTörlés
  12. Szia Rose!

    Igen gondoltam, hogy így kicsit jobban fogjátok kedvelni Jamie-t bár nem ez miatt történt ami történt...kicsit közelebb hoztam őket egymáshoz és majd kiderül, hogyan folytatódik a kettejük kapcsolata...
    köszönöm, hogy írtál!
    puszi
    Bee

    VálaszTörlés
  13. Szia Dóri!

    :) Örülök, hogy ennyire lelkes vagy :) De nem árulok el semmit a következő fejezettel kapcsolatban. :P
    Mindenesetre köszönöm, hogy írtál!
    Puszi
    Bee

    VálaszTörlés
  14. Szia Detty!

    Hmmmm... cssók kitudja....:) majd kiderül mi történik és mi nem :P
    Paul...hmm...nah igen ki ne imádna egy 180 cm magas csupa izom pasit aki szenvedélyes, érzéki, kedves, persze kicsit nagyképű, erős...szerintem nincs olyan nő a világon ! :)
    Igyekszem a következő fejezettel!
    puszi
    Bee

    VálaszTörlés
  15. Szióka Gabica!!

    Látom megint beindult a fantáziád :P :D De én gonosz leszek és nem mondom meg melyik a helyes illetve, hogy egyáltalán közte van e :P
    Természetesen idővel Paul is tudomást szerez a betegségéről de addig még van egy kis idő...
    köszönöm, hogy ismét írtál nekem.
    puszi
    Bee

    VálaszTörlés
  16. Szia Edit!

    :D:D Idegbeteg? Nos nem mondanám, hogy idegbeteg, hiszen nem ilyen ő ezt csak megjátssza a külvilág felé illetve leginkább Paul felé, úgy gondolja így csak megvédi mindkettejüket... később kiderül változik e véleménye és az milyen következményekkel járhat
    Köszönöm, hogy írtál
    puszi
    Bee

    VálaszTörlés
  17. Hello Smiley Girl 666!

    Így van ahogy mondod éljen a vizes póló :D hisz mily csodákra képes :P:P
    Majd meglátjuk hogyan fog viselkedni ha megtudja...mindenesetre köszönöm, hogy írtál!
    puszillak
    Bee

    VálaszTörlés
  18. Szia Szoffi!

    Örülök, hogy tetszett.... és miből gondolod, hogy félbe szakítják őket?? :P:P Nem olyan biztos az :P
    Igyekszem nem idegbeteggé tenni téged és minnél előbb hozni a következő fejezetet.
    szióka
    Bee

    VálaszTörlés