Prológus
Úgy éljük az életet, mintha örökké tartana, mintha a halál valami olyasmi lenne, ami csak másokkal történik meg. Számunkra a halál csak egy elvont fogalom. Az emberek egész életükben olyanok, mint az alvajárók, azzal foglalkoznak, ami nem fontos, pénzt akarnak és hírnevet, irigyelnek másokat, és olyan dolgokért ügyeskednek, amikért nem érdemes. Értelmetlen életet élnek, és megfeledkeznek a lényegről. Csakhogy a halál nem elvont fogalom. Az, az igazság, hogy ott áll a következő sarkon. Aztán egy napon, amikor az ember szokása szerint éppen alvajáróként sétálgat az utcán, egyszer csak jön egy orvos, és azt mondja: meg fogsz halni. És ekkor az álom hirtelen elviselhetetlenné válik, s akkor fölébredünk.
Amikor van egy csodálatos életed, olyan amilyenre minden ember vágyik, imádni való szülők, testvérek, akikre mindig számíthatsz, akik mindig ott vannak melletted, ha szükséged van rájuk, nagy és fényűző ház kerttel és medencével, luxusautók és minden mi szem szájnak ingere...
Aztán egy nap ez az álomvilág, amiben élsz, egy szempillantás alatt szertefoszlik, és úgy érzed az életed már sosem lesz olyan, mint rég, már sosem lehetsz felhőtlenül boldog.
Nincs, ami miatt érdemes lenne örülnöd az életednek… majd erőt véve magadon, újra élni kezdesz, vagy legalábbis próbálsz úgy tenni mintha élnél, ha nem magadért, akkor azért a két emberért, akiért még érdemes, azokért, akikért még megteheted. Az idő multával úgy érzed lassan helyrerázódsz, kezd az életed a helyes irányba fordulni. A jövőd jobb kilátásba kerül, új és kedves barátok. A családod és közted a kapcsolat szorosabb, mint valaha, de ez az idill sem marad meg sokáig számodra. Egy boldognak mondható napon, amikor minden a megszokott kerékvágásban megy, történik valami és az eddig elért boldog életbe vetett hited, ismét szertefoszlik, véget ér, akárcsak az életed…
Ebben az esetben mit teszel?
Kiváncsian várom az első részt.Érdekesnek ígérkezik.
VálaszTörlésKöszönöm szépen, nagyon reménykedem abban, hogy sikerül megfognom ezzel is az olvasóimat...Remélem lassan gyarapodnak majd az olvasók itt is!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy írtál!
Szia!:O
VálaszTörlésLesokkoltam!Sajnos ez olyan igaz!Na és persze nagyon jó is!Még nem kezdtem el az első fejit csak az epilógust olvastam el,de nagyon tetszik!És a képekből ítélve te is egy nagy One Tree Hill fan lehetsz!Ez esetben csak jó ember lehetsz a jó emberek pedig jó sztorikat írnak(mint Nessie és Jake sztorija)Szóval most,hogy összehordtam minden zagyvaságot ami eszembe jutott kiváncsian kezdem el olvsni ezt a töridet is!
Puszi Adele
Szia Bee!
VálaszTörlésNagyon szépen megfogalmaztad a nyilvánvalót! Én is sokszor érzem azt, hogy csak az időm vesztegetem és nem is élek.. Szóval kíváncsian olvasom tovább a történetet :D
Puszi, Klau
Szia Klau!
VálaszTörlésJujj nagyon örülök, hogy itt vagy! Bevallom nagyon egyetértek azokkal amiket leírtál a Heroban. Roppant kedves és hízelgő, hogy tovább olvasod nagyon remélem, hogy a továbbiakban is tetszeni fog, igaz ebben megmaradtak a természetfeletti tényezők ám mindemellett megpróbálom megmutatni azokat a hibákat melyet sokan elkövetünk életünk során...
puszillak Bee