Én is végigéltem egy adott sorsot. Nem az én sorsom volt, de én éltem végig.

Szünetel!

2010. szeptember 3., péntek

1. fejezet - A költözés

A költözés

A nevem Jamie Scott, tizennyolc éves vagyok és Los Angelesben élek, vagyis éltem eddig a napig.

Ma van annak a napja, hogy végleg elhagyom L. A.–t. Itt hagyom a hatalmas és fényűző házat, amiben leéltem az eddigi életemet. A két bátyám Luke, Nate és én egy kis városba költözünk Forksba. Tudom, most mindenkiben felmerül az a kérdés, hogy mi a fenéért hagyjuk itt a napsütötte Los Angelest egy mindig esős kisvárosért? Nos, a válasz egyszerű… Miattam.

– Jamie kész vagy? – hallottam Luke hangját, amint a földszintről felkiált. Na persze megint én vagyok az utolsó, ki hitte volna?

– Igen, már megyek! – mondtam. Mivel a nagyobb bőröndöket már Nate és Luke lecipelte, így nekem már csak a kézi táskát kellett levinnem, amit majd a repülőre is magammal viszek. Minden benne van ahhoz, hogy az új otthonom felé vezető úton elterelje a figyelmemet mindarról, ami még vár rám az életben. Három dolog létezik csupán a világon, amiért úgy érzem érdemes kitartanom, és amiért úgy gondolom az élet szép. Az első és a legfontosabb Nathan és Lucas így együtt, a második a rajz és végül a zene. Már csak ennyi maradt nekem, semmi más. Mikor leértem a földszintre Nathan és Lucas már indulásra készen vártak rám.

Indulhatunk? – kérdezte Nathan.

Igen, már mindent bepakoltam. Mehetünk. – A kezembe vettem a táskát, majd két oldalamon haladó fiúval átléptem a hát küszöbét. Még mielőtt beszálltunk volna a taxiba, ami értünk jött, hogy kivigyen a reptérre, vetettünk egy utolsó pillantást a házra ahol régen minden olyan boldog és szép volt. Mikor már az autóban ültünk, mindvégig az ablakon bámultam ki és néztem, ahogy minden egyes elsuhanó fával egyre távolabb és távolabb kerülök az otthonomtól.

Minden rendben? – kérdezte Nathan, miközben egyik kezével kedvesen megsimogatta az arcom.

Persze. – mondtam, majd egy remélem őszintének tűnő, kedves mosolyt erőltettem magamra. Igazság szerint semmi sem volt rendben. Épp elhagyni készüljük azt a helyet ahol az egész eddigi életünket éltük, mind ezt értem. Mire felébredtem a mostanában szokásommá váló töprengésből azon kaptam magam, hogy már a csomagkezelőnél vagyunk. Miután a bőröndökkel minden simán ment, mind a hárman a jegyeinkkel a kezünkben a beszálló kártyákkal foglalkozó hölgyhöz mentünk, hogy miután leellenőrizte azokat, utunkra engedjen. A légiutaskísérő a helyünkre kísért, majd nem sokkal később a gép gurulni kezdett, hogy aztán pillanatokon belül a magasba emelkedjen. Amikor helyet foglaltunk, azonnal fülembe dugtam a fülhallgatót, és a kedvenc dalaimat kezdtem hallgatni. Miközben a dallamos ritmusok dobbantak a fülemben Lucast és Nathant figyeltem. Annyira nyugodtnak tűntek. Mióta megtörtént a tragédia a szüleinkkel Lucas vigyázott ránk, alig volt tizennyolc éves, de mindent megtett azért, hogy Nate és én ne szenvedjünk hiányt semmiben sem. Nagyon hálás vagyok neki, amiért ennyi áldozatot hozott értünk, de legfőképpen értem. Luke most huszonöt éves Nate pedig huszonkettő. Úgy vélem ők a legjobb testvérek a világon. Mivel apu és anyu mindent ránk hagyott, sosem voltak pénzügyi problémáink. Apu annak idején nyitott egy saját autó szalont, amit most Lucas vezet. Mivel elköltözünk, ezen túl Forksból fogja irányítani a dolgokat és valószínűleg valamelyik közeli városban nyit egy újabb szalont. Nate segít, amiben tud, de elsősorban a sulira koncentrál, másodéves az egyetemen én pedig úgy döntöttem az idén fősulira megyek, már ha minden jól megy.

Az út elég hosszú és részemről fárasztó volt. A csomagok átvétele után, Luke bérelt egy autót, amivel elindultunk, az új házunk felé. Amikor azt mondták Forks borús és esős hely, nem túloztak igaz, hogy hideg nem volt, de azért nem lehetett kis sortokban és toppokban rohangálni. A házig tartó út, nagyjából fél órán át tartott. Mikor kiszállva az autóból megpillantottam az új házunkat, újra az a fojtogató érzés kerítette hatalmába a gyomrom, mint mikor eljöttünk a L. A.-ből. A ház kisebb volt, mint amiben eddig laktunk, de valahogy rögtön a szívembe lopta magát.

Akkor bemegyünk? – kérdezte Luke.

Menjünk – mondtam, és elindultam a bejárati ajtó felé. Mivel a kulcsok Lucasnál voltak előrefurakodott kezében az említett tárgyakkal. Majd a zárba téve elfordította és az ajtó halk kattanással jelezte, hogy kinyílt. Az ajtó kitárult így betekintést engedve a tágas és világos épületbe. Az előtér magas mennyezettel és világos tónusú falakkal rendelkezett. A közepén díszelgő kisebb szökőkút halk vízcsobogása zengte körül a helyet ezzel kellemes hatást elérve. A szökőkúttól balra, jobbra valamint szemben egy-egy hatalmas boltív nyílt. A földszinten található nappali, konyha, fürdőszoba csodásan festett. Az alsó szinten uralkodó világos színek kellemes eleganciát kölcsönöztek a helynek.

Na, hogy tetszik Hercegnőm? – kérdezte Luke azon a mindig kedves és törődő hangján. Ezt a becenevet még a szüleink balesete után aggatta rám. Szerettem mikor így hívott, olyankor mikor meghallom, ezt a szót melegség lengi körül a szívem.

Nagyon szép. Gyönyörű ez a ház – mondtam az őszinte véleményemet. Mióta megtudtam, hogy el kell költöznünk, most éreztem először azt, hogy van remény, és talán rendbe jöhetnek a dolgok.

És még nem is láttad az egészet! – lelkesedett tovább drága bátyám.

Akkor menjünk fel az emeletre és nézzünk körül ott is – feleltem. A nappalin keresztül felmentünk a lépcsőn egy hosszú folyosóra érve megéreztem Lucas kezét a vállamon.

Gyere, erre van a te szobád. – Gyengéden a folyosó vége felé terelt, majd megálltunk az utolsó ajtónál, kezét a kilincsre tette és kinyitotta azt. A látvány, ami elém tárult hihetetlen volt. Minden ugyan úgy nézett ki, mint az Los Angeles–i házunkban. Nate és Luke tudták mennyire nehéz volt elhagynom az otthonom, a szobám, amiben annyi időt töltöttem.

Atya ég srácok ez most komoly? – Nem akartam hinni a szememnek. beljebb mentem és jobban körül néztem. A kezem lágyan végig húztam az ágyneműn, az éjjeli szekrényen. A hely tökéletes mása volt a réginek.

Jó újra mosolyogni látni. – Jött oda Nate is és mindketten megöleltek.

De, hogyan hoztátok össze ezt skacok?

Nem volt könnyű, de tudjuk mennyire szeretted a szobádat, és gondoltuk így talán jobban fogod érezni magad – felelte Luke. Minden egyes ilyen tettük után úgy éreztem meg sem érdemlem ezt az egészet, azt, hogy itt vannak nekem és mellettem állnak mindig. Főleg mostanában amióta kiderült nincs éppen minden rendben velem. Megpróbáltam minél kevesebbet gondolni az egészre, de valahogy mindig befurakodott az elmémbe a gondolat, hogy talán hamarosan egem is elér a vég. Ami igazából, természetes hisz egyszer mindenki életében eljön az az idő, amikor a lelke megszűnik tovább létezni a testében és egy olyan helyre távozik ahol minden könnyebb, fájdalom és gondok nélküli létbe. Miután mindent kipakoltam az új és egyben régi szobámban, fáradtan nyugtáztam, hogy már jócskán elmúlt hét óra. Lementem a földszintre, Nathant és Lucast keresve. Nem is kellett sokáig keresgélnem őket, azonban úgy tűnt ők nem vették észre az érkezésem ezért fél füllel elcsíptem, hogy épp rólam beszéltek. Tudom jól, hogy nem szép dolog a hallgatózás, de meg akartam tudni hogyan is éreznek valójában, mert biztos voltam abban, hogy nem azok a valódi érzéseik, amiket felém mutatnak, az erős és magabiztos Nathan és Lucas Scott.

Szerinted, minden rendben lesz vele? – kérdezte Nathan. A hangja aggódó és féltő volt egyben.

Nem tudom, Nate. Néha úgy tűnik teljesen jól érzi magát aztán megint látom rajta, hogy magába fordul és olyankor olyan élettelennek tűnik. Eltűnik a szeméből az a ragyogó csillogás, a küzdelem és az élni akarás szikrája – válaszolta Luke. A szavai hallatán eluralkodott rajtam a lelkiismeret furdalás. Úgy látszik akaratomon kívül is fájdalmat okozok nekik és ez rossz érzéssel töltött el.

De hát azt mondták az a doktor, aki itt lakik tud segíteni neki. Akkor minden rendben lesz nem? – hallottam ismételten Nathan hangját. Volt egy olyan érzésem ezzel is csak azt akarta, hogy Luke azt mondja igen, minden rendben lesz, de tudtam, hogy mélyen legbelül ők is tudják, hogy ez közel sem biztos. Hisz az az orvos nem biztos, hogy tud segíteni. Hiszen először is csak kikérjük a véleményét ő mit gondol erről aztán majd, kiderül.

Hidd el, szeretném, ha úgy lenne. Mindennél jobban, de egyelőre nem tehetünk semmit csak bizakodhatunk a legjobbakban. Majd holnap kiderül – felelt Lucas. A holnapi nap említésére össze szorult a gyomrom és ideges mocorgásba kezdett. Úgy döntöttem ideje abbahagynom a hallgatózást, így úgy hogy ők is hallhassák letrappoltam az utolsó lépcsőfokokon is és beléptem a nappaliba. Ők persze rögtön felvették a nyugodt és békés, enyhén jókedvű arcukat, amit mindig mutattak a jelenlétemben.

Mi a helyzet? – kérdeztem, mintha az előbbiekből egy szót sem hallottam volna.

Semmi különös, mivel már elég későre jár a főzőcskézéshez, mit szólnál, ha rendelnénk pizzát? – tette fel Lucas a nagy kérdést.

Én benne vagyok! – mondta Nate. Majd mindketten rám néztek és a válaszomat várták. Tudtam, hogy az én döntésem az, ami igazán számít, mindig is próbáltak a kedvemben járni, ám én ezt sosem használtam ki, sőt próbáltam mindig úgy hozni a döntéseimet, hogy azzal inkább az ő javaikat nézzem.

Persze, nekem megfelel, de hozass gombásat is extra sajttal! – mondtam, és mosolyra húztam az ajkaim, mire az ő arcuk is felderült.

Kérésed számomra parancs Hercegnőm! – mondta, majd felemelte a telefont és betárcsázta az itteni PizzaHut telefonszámát. A rendelést hamar lerendezte, mire nekem támadt egy remek ötletem.

Hé, fiúk mit szólnátok egy olyan DVD–s pizzázáshoz? – láttam az arcukon, hogy meglepődtek az ötletem hallatán, de a pillanatnyi elképedés után boldog fény csillant a szemükben. Tudtam miért történt mind ez, mostanában nem igazán ejtettünk ilyen programokat. Mindig a szobámba ücsörögtem, vagy rajzolgattam, zenét hallhattam, de most úgy éreztem mindannyiunknak szüksége van egy kis kikapcsolódásra, hogy ne gondoljunk a holnapra.

Naná, hogy benne vagyunk! – mondták egyszerre, mire az én arcomra is őszinte mosoly került.

Akkor, amíg megérkezik a vacsi én elmegyek fürdeni, addig ti válasszatok ki valami filmet rendben? – kérdeztem.

Oké, de milyen filmet szeretnél nézni? – kérdezte Nathan. Annyira aranyos, de komolyan, most mondtam, hogy válasszanak ők, erre az én véleményemet kérdi.

Mint mondtam, válasszatok ti, én csak annyit kérek ne legyen háború, sem pornó. – Az utolsó szavamra mindketten elkerekedett szemekkel néztek rám, mire belőlem kitört egy jókora nevetés. Rég nem tettem ilyet, de most olyan jól esett, egyszerűen nem bírtam fapofával végignézni, ahogy elképedve és lelesett állal állnak előttem, megfagyva. – Ugyan srácok. Nyugi! Na én mentem. – elhagytam a szobát de még mindig ott volt a ajkaim tövében megbúvó mosoly. A szobámba érve Összeszedtem a fürdéshez szükséges dolgokat, majd egyenesen a szobámból nyíló saját fürdőmbe mentem. Mivel biztos voltam abban, hogy a vacsi érkezéséig még van bő háromnegyed órám, a kádat választottam. Megengedtem a hatalmas sarokkádat vízzel, hogy aztán megszabadulva a ruháimtól elmerüljek a forró illatozó habokban. Miután kiáztattam magam, a törülközőért nyúltam, körbetekertem magamon, majd a szobámba mentem. Felöltöztem, megdörzsöltem a nedves hajam és már készen is voltam. Miután elpakoltam, lementem a bátyáimhoz. Már mindketten a kanapén ültek.

Megjöttem. – Mindketten felém fordultak, majd megszólalt a csengő.

És úgy látszik a pizza is – mondta Luke, majd felpattant és az ajtóhoz lépett. Míg Luke elintézte a futárt, én oda kuporogtam Nathan mellé.

Szóval mit nézünk? – kérdeztem, miközben Nathan rám nézett és vigyorra húzta ajkait.

Hát nem pornót! Abban biztos lehetsz! – felelte, mire belőlem ismét nevetés tört fel, ma már másodjára az elmúlt egy órában. Lehet mégis jót tett nekem ez a környezetváltozás.

Csak nem megint nevetést hallok… belőled? – jelent meg a hátam mögött a legidősebb Scott.

De azt hiszem igen. – Tetszett, amit az arcukon láttam, mintha kicsit fellélegeztek volna. A pizzát a kanapé előtti üvegasztalra tettük, majd Nathan elindította a filmet. Egy vígjátékot néztünk. Telis tele volt a kedvenc színészeimmel. A film címe "Nagyfiúk". Igazán mókás film volt. Miután befejeztem az evést Lucas és Nathan közé furakodtam, fejemet Lucas ölébe hajtottam, míg a lábaimat átvetettem Nathan ölén. Miközben a filmet néztük Lucas néha-néha a hajamat babrálta. A film alatt jókat nevettünk, és kicsit megfeledkeztünk az ügyes bajos dolgainkról, vagyis az enyémekről. Miután a történet utolsó filmkockái is leforogtak, éreztem amint az eddig nyitva tartott szemeim, megadják magukat a fáradságnak és lecsukódnak. Még tompán érzékeltem amint Lucas lágyan a karjaiba vesz és bevisz a szobámba, hogy aztán az ágyamba fektetve betakarjon. A szemem mindvégig csukva volt, azt hogy Luke vitt fel onnan tudtam, hogy éreztem az illatát, ami körül ölelte őt. Nem sokkal később, végérvényesen elnyomott a fáradság és reményekkel teli álom nehezedett rám.

Reggel

Az ébresztő hangos sípolására ébredtem. Gyorsan kinyomtam, majd nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és elindultam a fürdőszoba felé. Máskor lustálkodtam volna még, de ma fontos dolgom volt. Jelenésem volt egy kicsit sem kellemes helyen. Mikor megpillantottam magam a tükörben, fintorral az arcomon nyugtáztam, hogy borzasztóan nézek ki. A szemeim karikásak, és sápadt vagyok, a hajam össze vissza. Nagy nehezen, kibogoztam a madárfészket a fejemen, aztán felvettem egy egyszerű farmert és pólót. A cipőmet húztam, amikor kopogtak az ajtómon.

Gyere!

Oh már fent vagy? És fel is öltöztél? – Az ajtóban Nathan állt, felöltözve és indulásra készen.

Igen már készen vagyok. Mehetünk – mondtam, majd ketten elindultunk a földszintre.

Lucas már elment dolgozni? – kérdeztem, mikor leléptünk az utolsó lépcsőfokról is.

Nem ma nem megy még be – felelte Nate.

Miért? Ma már bent kéne lennie nem? – kérdeztem.

Gondolod, hogy el tudnék menni, mikor ma máshol van dolgom? – jelent meg az említett, velem szemben a kocsi kulcsokkal a kezében. Nem mondtam inkább semmit, csak elindultam az ajtó felé. Miután beszálltam az autóba, próbáltam egy kicsit jobb hangulatot magamra erőltetni. Az előző esti jó hangulatomnak mára már nyoma sem volt. Fáradtnak éreztem magam és kimerülnek, pedig semmi megerőltetőt nem tettem. Aludtam. Az úti cél nem volt messze csupán tízperckocsikázás elteltével már a parkolóban álltunk. Nagy sóhaj kíséretében kiszálltam, majd elindultam az elektromos bejárati ajtó felé. Amint megközelítettem automatikusan kitárult és megéreztem ennek a helynek azt a jellegzetes szagát… mindenhol ugyan az a szag. Egy harminc éveiben járó nő ült a recepciós pultnál. A bátyám eligazítást kért mire a nő, elmagyarázta, merre menjünk. Beszálltunk egy liftbe és felmentünk a harmadik emeletre. Az ajtó kinyílt és kiléptünk a hosszú folyosóra telis-tele emberekkel. Helyet foglaltam az egyik székben, míg Nate és Luke megálltak mellettem. Már egy jó ideje vártunk, amikor megelégelve a fejem mellett lógó két-két kezet – ami egyfolytában tördelve egymást ropogott a fülembe –, kezem az övékére helyeztem, majd a szemükbe néztem. Sokkal idegesebbnek látszottak, mint én. Talán már túlságosan is megtanultam elrejteni az érzéseimet.

Nyugi! – mondtam, mire mindketten elengedték az eddig gyötört végtagjaikat, és maguk mellé ejtették őket. Nem sokkal később nyílt az ajtó és egy nő szólt ki rajta.

Jamie Scott. – Mindhárman felálltunk és elindultunk a nyitott ajtó felé. Beléptünk, majd megpillantottam egy viszonylag magas, a húszas éveiben járó férfit. Haja szőke volt és rövid, koronaként ékesítette a már-már gyönyörűnek mondható arcot. Bőre hófehér, és hibátlan.

Jó napot. – köszöntünk. Mire a férfi felénk fordította az arcát, szemei arany és barna színben pompáztak, egyszerűen hipnotizáló volt.

Jó napot. A Nevem Dr. Carlisle Cullen.

13 megjegyzés:

  1. Szia Bee:D Eddig nagyon tetszik a töri:) kíváncsi vagyok mi lesz ezután^^ jaj siess a kövivel=) puszikaa

    VálaszTörlés
  2. Szia Bee! :) Nagyon izgalmas ez a töri, kíváncsi vagyok mi a baja Jamie-nek. =/
    Nagyon kiváncsi vagyok ^^ Siess a kövivel :))

    VálaszTörlés
  3. Szia GreenGirl!

    Tudtam, hogy rád számíthatok...bevallom kicsit tartok attól, hogy nem lesz elég olvasóm ezen a blogon, pedig annyi minden van még bennem ezzel kapcsolatban. Na mindegy, a történetben még rengeteg fordulat és meglepetés lesz, olyasmik amikre nem számít az ember...
    Köszönöm, hogy írtál!
    puszi
    Bee

    VálaszTörlés
  4. Szia AlexandraBlack!

    Jó érzés új embert látni, ami pedig Jamie-t illeti, hamarosan mindenki számára világossá válik miért keresték fel Carlisle-t...
    Köszönöm, hogy vetted a fáradságot és írtál nekem pár sort.
    puszi
    Bee

    VálaszTörlés
  5. Szíía! Nagyon tetszik a töréneted, izgatottan várom a folytatást! :) Puszi, jó írást :)

    VálaszTörlés
  6. Szia Bee!
    Ez a történeted is nagyon jó, eddig biztosan!:D De mi a baja Jamienek, amit Carlisle meg tud gyógyítani?! Jó új embereket látni de mégis ott vannak a megszokott ismerős arcok akiket szerintem mindenki személy szerint én is nagyon szeretek! :D Izgatottan várom a folytatást!
    puszi Gabica

    VálaszTörlés
  7. Szia Gabriella!

    Remélhetőleg a továbbiakban is jó marad! :D Hidd el igyekezni fogok...rengeteg ötletem van ezzel kapcsolatban és annyira szeretném megosztani veletek...és nagyom örülnék neki ha tetszene nektek! Hogy miért keresték fel Carlisle az egyenlőre titok, de a következő fejezetben kiderül. Jelen lesz a történetben mind a Cullen család mind az alakváltóink. Igyekszem minnél hamarabb feltenni a következő fejezetet!
    puszillak
    Bee

    VálaszTörlés
  8. Plusspocok:Nagyon kíváncsi vagyok én is ,hogy mi a baja a lánynak,gondoltam egy dologra,de szerintem ennél bonyolultabb,vagy legalábbis problémásabb...Szóval nygaon kíváncsi vagyok,olvasni fogom ezt a történetet is,mert szerintem biztosan nagyon jó lesz ez is.(remélem a gépünk is elkészül hamar...)

    VálaszTörlés
  9. Szia Plusspocok!

    Végre te is itt vagy! Nagyon reménykedtem benne, hogy felkelti a te érdeklődésed is! Hamarosan kiderül miért vannak ott Jamie-ék.
    Remélem hamar megjavul a géped! :)
    Köszönöm hogy írtál!
    Pusszantlak!
    Bee

    VálaszTörlés
  10. Szia!
    Nagyon jó ez a történet, siess a folytatással!

    VálaszTörlés
  11. Szia Bee!
    Ez fantasztikus!nagyon elnyerte a tetszésemet!
    Biztos nagyon jó lehet ha van két ennyire odaadó és önzetlen bátyád..nekem csak egy öcsém van(akit ugyan nagyon imádok)de mindig is vágytam volna legalább egy nagytesóra akire mindig támaszkodhatok és számíthatok rá bármiről is legyen szó.. :/
    vajon mi lehet a baja Jamie-nek?!
    Carlisle nem a sebészeti osztályon dolgozik?Mert szerintem J.-nek nem testi hanem szellemi problémája van..legalábbis első olvasásra ezt feltételezem..
    Sok szeretettel várom a következő részeket!
    puszi!

    VálaszTörlés
  12. Szia!

    Nagyon nagyon jó lett!!!
    Siess a kövivel már nagyon várom mi sül ki ebből! Jah és a másik törid 32. fejezete egyszerűen fantasztikus lett!!!

    pusi
    sári

    VálaszTörlés
  13. Szia!
    Fúú nagyon tetszik a történeted!! Mivel már meg van a következő fejezet is, gyorsan megyek és tovább olvasom! :D
    Puszi
    Detty

    VálaszTörlés