21. fejezet - La Push

A házzal kapcsolatos képeket a fejezet után találjátok! Jó olvasást és remélem lesz mit megosztanotok velem!

puszi

P. Sawyer

La Push

Úgy tűnt némileg megijesztettem a komolyságommal, ami igazából nem túl meglepő, hiszen én is egyre idegesebb és riadtabb lettem minél többet gondoltam erre. Amióta először hallottam róla kiver a verejték, elfog a rettegés, ha csak eszembe jutnak Bella szavai.

– Jamie kezdesz megijeszteni! Valaki bántott? – kérdezte, miközben az idegesség jelei egyre látványosabban megmutatkoztak rajta. Nem szerettem volna, ha túlságosan elveszíti a fejét, hiszen annak akár végzetes következménye is lehetne. Nem csak rám nézve, de annak alapján, amit mesélt nekem az érzéseiről, rá nézve is tragikus lenne.

– Paul, kérlek, nyugodj meg! Senki nem bántott engem… legalábbis még! – Az utolsó szó szinte elhalt ajkaimon, az ő figyelmét azonban mégsem kerülte el.

– Szépségem ne szórakozz az idegeimmel, ha valaki bántott vagy bántani akar, akkor mondd el! Mert jobb, ha tudod, hogy téged, Jamie Scott senki érted, senki nem bánthat, mert annak velem gyűlik meg a baja! – Eddig is tudtam, hogy Paul forrófejű, de ez a vehemenség még engem is meglepett. Részben jó érzéssel töltött el a tudat, hogy ilyen szenvedélyesen védelmezni és óvni akar engem. – Mutasd meg ki bántott! – folytatta. Jobb kezem, megemeltem majd mutató ujjammal mellkason böktem. – Hogy én? – kérdezte. Meglepődött jól látszott rajta.

– Igen te! Mástól kell megtudnom, hogy egy olyan harcra készülsz ahol akár az életed is vesztheted? – Hirtelen mintha minden a helyére került volna a fejében. Az arca meglepettből bűnbánóvá változott.

– Én csak nem szerettelek volna feleslegesen idegesíteni vagy megijeszteni. Hidd el semmiség lesz az egész. Nem is érdemes róla beszélgetnünk. – Egy szavát sem hittem. Biztosra vettem, hogy csak az én lelki békém miatt mondja mindezt, hiszen ha mindenben igaza lenne, akkor Bella mitől lenne így kiborulva?

– Ha annyira lényegtelen, mint azt te állítod akkor mégis miért tartottál attól, hogy megrémülök, esetleg kiakadok miatta? – Úgy tűnt erre nem számított s ennek tényszerű jeleként szótlanul, rezzenéstelen ábrázattal figyelt engem.

– Jamie, kérlek, hagyjuk ezt a témát. Hidd el semmi baj nem lesz. Ők jönnek, mi pedig végzünk velük.

– Én csak nem szeretnélek máris elveszíteni… – Magam is meglepődtem milyen könnyedén ki tudtam mondani, és amint megtettem szinte elemi erővel sújtott le az elvesztésének esetleges képei. S bár csak képzelet volt az egész, úgy éreztem mintha valaki vagy valami kitépné a szívem s mélyen a földbe tiporná azt.

– Nem fogsz! Ígérem! – Hinni akartam neki, hinni akartam abban, amit mondott, abban, hogy nem veszíthetek el még több embert. Mivel ajkaimat egyetlen szó sem hagyta el ezután, Paul ismét karjai meleg és megnyugtató ölelésébe fogadott s lágy csókjaival szántotta a homlokom.

Hosszú perceken, talán órákon át üldögéltünk a szikla tetején egymás karjaiban s csak néztük a heves hullámokkal tarkított vizet. Később, mikor már az idő kezdett kissé hűvössé válni, kézen fogva visszasétáltunk az autómhoz. A vázlataimat betettem a hátsó ülésre, majd miután bezártam kedvenc járgányom ismét Paul igéző szemeire és csábító ajkaira koncentráltam. Furcsa volt, hogy szavak nélkül is képesek voltunk megérteni egymást s úgy tűnt mintha már évek óta egy párt alkotnánk.

Paul hirtelen megfogta a kezem, majd a parttal ellentétes irányba kezdett húzni.

– Hova megyünk? – kérdeztem, ő azonban nem felelt. Utunk nem tartott sokáig. Végül megálltunk egy az átlagos La Push-i házaktól kissé nagyobb példánnyal szemben. Paul a zsebébe nyúlt, majd kivett valami fémes tárgyat. A mozdulatot enyhe csörömpölő hang követte s rájöttem, hogy a fényesen csillogó tárgyak kulcsok voltak. Egy ház kulcsai… ennek a háznak a kulcsai. Szó nélkül fellépett a veranda lépcsőfokain aztán megállt az ajtó előtt, a kulcsokat a zárba helyezte s kinyitotta azt. Én még mindig ott álltam ahol hagyott. Az ajtó kitárult, Paul pedig ismét felém fordult.

– Nem szeretnél kicsit beljebb jönni? – A szeretnék szó nem egészen fejezte volna ki az akaratomat. Félénk lépéseket tettem felé, kezünk ismét összefonódott és végül átléptük a küszöböt.

A ház igazán férfias hatást keltett. Leginkább a barna szín volt domináns, de ez igazán beleillett ebbe a környezetbe. Bevallom kissé elszégyelltem magam, amiért ennyire meglepett a ház látványa. Nem erre számítottam. Egy a Black házhoz hasonló kisebb szinte kunyhónak tűnő házikóra, de ez sokkalta felülmúlta ezt. A feszengésem okát jómagam sem tudtam, de biztosra vettem, hogy Paulnak is feltűnt.

– Jamie, mi a gond? Nem harapok. Persze ha csak, te azt nem szeretnéd. – Sikerült ismét eloszlatnia bennem a feszültséget. Immáron elengedve az összes furcsa és visszafogó érzést magamban széttárt karjai közé vetettem magam. Jó volt megint érezni bőrének melegségét és azt a jellegzetes Paul illatot.

– Semmi gond, nagyon tetszik ez a ház – feleltem végül. Ajkai kedves mosolyba szaladtak, amitől az én lelkem is örömódákat zengett.

– Nem erre számítottál mi? – kérdezte. Hát tényleg észrevette. Nem tudtam mit mondhatnék, hogy mivel tudnám elkerülni a megbántását. Azonban mikor ismét rá emeltem a tekintetem cseppet sem tűnt bánkódónak, sőt mosolya, ha lehetséges még hatalmasabb lett az előbbinél. Jobb kezével gyengéden végig cirógatta az arcom, miközben másikkal a derekam ölelte. Teljesen nyugodt és magabiztos volt, miközben én úgy éreztem, hogy menten öngyulladást kapok. A belőle áradó hő és illat minden pillanatban egyre jobban pedzegette a tűrőképességemet. Nem akartam még semmi komolyabba belemenni, de minden ilyen alkalommal mikor ennyire közel van hozzám, amikor a lehelete csiklandozza a nyakam, egyszerűen úgy érzem, képtelen vagyok ellenállni. Minden idegszálam pattanásig feszült s tudtam, hogy csak még egy apró löket kell s az oly erős akaraterőm megtörik.

Mintha ezzel Paul is tisztában lett volna. Megéreztem lágy ajkait a felhevült bőrömön. Szinte áramütésként ért az érzés, ami végbement bennem. Belegondolva, hogy csupán egyetlen csókról volt szó s még csak nem is ajkaimon és mégis ekkora hatással van rám. Vajon mi történne, ha még közelebb engedném magamhoz? Aléltan omlanék a karjaiba? Valószínű. Időközben Paul a karjaiba vett, szinte olyan könnyedséggel mintha egy tollpárnát kapott volna fel a földről majd a kanapéhoz vitt. Miközben ajkaink egymást falták és egyetlen pillanatra sem szakadtak el egymástól gyengéden lefektetett a kanapéra és teljes valójában felém emelkedett. Ki sem láttam a vörös ködből, ami már az egész lényem maga alá temette. Testem minden négyzetcentimétere az ő érintéseire és csókjaira vágyott. Kezei sem tétlenkedtek tovább szenvedélyes mozdulatokkal jártak fel s alá a combomon, miközben az én ujjaim csodás hátizmait simították. Néha-néha a vágy hevében körmeimmel végig szántottam és úgy tűnt, ahelyett, hogy ez bármiféle fájdalmat okozott volna számára még hevesebb és felajzottabb lett, mint addig. Észre sem vettem mikor került le rólam a kardigánom már csak arra figyeltem fel amint a felsőm egyik pántja megadva magát lecsúszott a vállamról. Paul finom ajkai követték a lenge anyag útját le egészen a felkarom közepéig. Jobb kezével épphogy hozzáérve a másik pánthoz, lecsúsztatta azt is és ugyanazon a módon kényeztetett csókjaival.

Ajkai kínzó lassúsággal haladtak az izgalomtól hevesen emelkedő mellkasom felé. Azonban mielőtt valóban kitért volna ezekre a testrészeimre is, tekintetét az enyémbe fúrta. Szemeit teljes mértékben belepte a vágy csillogó rétege, azonban még ezen a homály fedte burkon át is képtelen volt olyasmit tenni, amit én ne akartam volna. Mikor azonban tekintetem minden kérdését és aggályát megválaszolta nem habozott tovább és a tettek mezejére lépett. Oh és milyen jól tette!

A szívem már olyan tempót diktált, ami szinte lehetetlennek tűnt, mégis mintha még ennél is többre lenne képes. A gyomromat egyre több repdeső pillangó özönlötte el, amit már szinte elképzelhetetlen ép ésszel felfogni. Pillanatokon belül a trikóm is lekerült rólam, s valahol a nappali területén landolt. Egyszerűen képtelen voltam betelni Paul testének látványával. Olyasfajta érzelmeket váltott ki belőlem, amiket képtelenség szavakba önteni. Amikor ujjaim bronzos mellkasát érintették nem csak ő benne keltettek őrjítő vágyat, de bennem is.

Minden gondolatom körülötte forgott. S minden porcikám azt harsogta AKAROM AKAROM! Kezeimnek immáron találtam egyéb elfoglaltságot s habozás nélkül préseltem be magunk közé őket és remegő mozdulatokkal próbáltam kikapcsolni övének csatját. Paul azonnal megértette mit is akarok valójában, s hogy minél könnyebben hozzáférhessek, kicsit megemelte a csípőjét így már könnyedén kioldottam. A gombbal már nem vesződtem ennyit s hipp- hopp lekerült az a fránya nadrág.

Bár már azon keresztül is érzékeltem vágyának nyilvánvaló jelét, amikor már csak egy fekete bokszer volt rajta leplezetlenül és lankadatlan lelkesedéssel tudatta velem akaratát. Vágyaink most már áttörték a korlátokat és egyszerűen képtelenségnek tűnt abba hagyni.

És akkor a semmiből egy hangos farkas üvöltés szelte át az erdőt s egyben a kettőnket körül ölelő vörös ködöt is. Paul hirtelen felugrott, majd felkapta magára az imént levetett nadrágját, miközben én végigpásztáztam az egész nappalit az elhajított pólóm után. Paul már indulásra készen állt velem szemben, megragadta az imént keresett pólót s készségesen a kezembe adta. Arca szomorú és ideges volt egyben, miközben szemei tele voltak bánattal.

– Sajnálom, én… – Nem akartam, hogy magyarázkodjon. Egyáltalán nem okoltam őt semmiért, hisz nem az ő hibája, ha mennie kell, hát mennie kell.

– Paul nyugi! Semmi baj! Menj csak – mondtam. Egy búcsúcsókot követve sebtében megindult az ajtó felé.

– Várj meg itt. Ígérem, sietek! És érezd otthon magad! – Meg sem várta mit válaszolok, egy másodperc alatt eltűnt. Ott álltam még mindig a trikómat markolászva miközben szinte felemésztett a kielégítetlen vágyaim tüze. Beletörődve a helyzet abszurditásába visszavettem a felsőmet s egy mély sóhajt követve visszahuppantam a kanapéra. Percekig megsemmisülten meredtem magam elé és bámultam ki a fejemből, minden erőmmel próbáltam visszaszorítani a lelkemben és testemben dúló érzelmeket.

Síri csend honolt az egész házban. Az egyetlen, ami meg-megtörte ezt a harmonikus némaságot a még mindig szapora légzésem.

A tudat, hogy Ő és én majdnem megtettük annak ellenére milyen határozott elképzeléseim voltak minderről igazán letaglózó volt számomra. Hihetetlen mennyire nem vagyok ura önmagamnak, a józan ítélőképességemnek, amikor a közelemben van.

Miután sikerült, úgy ahogy túltennem magam a történteken egy újabb nagyon fontos kérdés fogalmazódott meg bennem. Vajon mi történhetett? Miért nem jött még vissza? Idegességemben fel s alá járkáltam a nappaliban. Időközben meglestem a konyhát, a fürdőszobát és minden földszinti helységet. Ami leginkább érdekelt az Paul hálószobája. S mivel a földszinten nem akadtam rá, úgy döntöttem felmegyek az emeletre. Ahogyan a mi házunkban is itt is volt egy folyosó bár kicsit rövidebb, mint nálunk. Itt további három ajtó helyezkedett el. Az egyik egy vendégszoba volt, míg mellette a fürdőszoba. Már csak egyetlen ajtó volt hátra, a hálószoba. Ez is, mint eddig szinte minden helység barna színben pompázott. Ami a leginkább feltűnő volt a szobában az a középen elterülő hatalmas fakeretes ágy. Az az igazi régies, faragott, magas matracos ágy volt. Amikor beléptem az ajtón valahogy olyan különös érzés kerített magába. Kellemes és melengető volt, ahogyan körbe néztem és minden olyan „Paulos” volt. Nem gondoltam volna, hogy férfi létére ilyen rendezett és makulátlan a környezete. Már csak a bátyáimból kiindulva is, akik után folyton pakolásznom kell. Itt viszont minden a helyén volt, az ágy gyönyörűen bevetve. Legszívesebben beleugrottam volna és mélyen magamba szívtam volna az illatot, Paul illatát, de egyszerűen nem bírtam megtenni valami visszafogott. Azt azonban nem írtam ki, hogy ne érintsem meg. Ujjaimat végig húztam az ágyneműn, a faburkolaton és az ágy mellett helyet foglaló éjjeli szekrényen. Egy ugyan ilyen állt a másik oldalán is. Szintén fából készült, mi több bár nem vagyok valami nagy szakértő, de biztosra veszem, hogy ugyanabból a fajtából, mint az ágy. Mindkét szekrényen egy-egy éjjeli lámpa, ami miután felkapcsoltam kellemes bensőséges hangulatot adott a szobának s erre némiképp rásegített a falak bordó színezése is. A padlón igazán puha krémszínű szőnyeg terült el, ami rendkívüli kontrasztot hozott létre. Csak ámultam a látványtól. Bevallom kissé utáltam a gondolatát is annak, hogy még egy ok, amiért azt mondhatom enyém a legtökéletesebb és legcsodásabb pasi a világon. Mert imádom azt, ahogyan kimondja a nevem, imádom, ahogyan rám néz, imádom azt, amit a szemében látok minden egyes alkalommal, ha csak meglát engem. Oda vagyok a mosolyáért, azokért az érzéki ajkakért. És most őszintén létezik olyan pasi, akinek a teste akár csak enyhén is vetekedhetne Pauléval? Egyszerre kiakadok és beindulok attól, hogy ennyire makacs és öntelt. Gyűlölöm és szeretem, amiért képes ennyire levenni a lábamról. És akkor most még itt van ez a gyönyörű ház is… hogy lehetséges az, hogy valaki ennyire tökéletes legyen? Valami hibájának lenni-e kell! Nem kellett sokáig gondolkodnom, mert pillanatokon belül beugrott egy és talán a legsúlyosabb hibája. Rossz embert választott társául…

Még mielőtt azonban újra maga alá temetett volna az önsanyargatás, gyorsan elhessegettem ezen gondolataimat, úgy gondoltam jobb csírájában elfojtani a dolgokat.

Nagy meglepetésemre azonban a mögöttem lévő ajtó kinyitódott és ott állt mögötte a már oly nagyon hiányolt személy.

– Hát itt vagy. – Nem kérdés volt. Én pedig hírtelen elszégyelltem magam, amiért csak így bejöttem ide. Hiszen ez az ember legintimebb helye a világon. A hely ahol minden éjjel álomra hajtja a fejét, ahol minden ember képes elmenekülni néhány órára a világ gondjai elől, én pedig engedély nélkül bepofátlankodtam.

– Ne haragudj, amiért csak úgy bejöttem ide, én nem akartam pofátlan lenni csak… – Azonnal előttem termett és ajkainak játékával csendre kényszerített. Na, nem mintha bántam volna, sőt nagyon is kedvemre való volt, hiszen most is, mint minden alkalommal heves és lehengerlő volt.

– Nem akarom, hogy még egyszer ilyen badarságokat ejts ki azon a gyönyörű szádon, érthető voltam? – Bár a szemeiben láttam valóban komolyan gondolja, az ajkai mégis huncut vigyorrá görbültek. – Mondtam, hogy érezd otthon magad. Oda mész be ahova akarsz, és azt csinálsz, amit szeretnél. – Újra kellemes melegség járta át a szívem és kedvem lett volna a nyakába ugrani, mint egy kisgyerek.

– Na és mi történt odakint? – kérdeztem.

– Csak egy megbeszélés volt. Jacob elmesélte a fejleményeket Victoriával kapcsolatban. – Láttam rajta a kezdeti hezitálást, de végül mégis beavatott.

– Értem. – Újra rám tört a pánik és a félelem e-miatt az egész miatt, és mint általában mindig most is lerítt rólam minden érzelem.

– Kicsim megmondtam, hogy nincs miért aggódnod. S bár imponáló, hogy ilyen fontos vagyok számodra, mégsem akarom, hogy ezt a gyönyörű pofit ráncossá tegye az a sok aggodalom. – Mondata végén mutató ujját végig húzta a két szemöldököm között ezzel is elsimítva a ráncba szaladt bőrt.

– Nem kérheted tőlem azt, hogy ne aggódjam érted. Egyszerűen képtelenség nem aggódnom mikor tudom, mire készülsz, illetve készültök. Bárcsak már túl lennénk az egészen és végre megnyugodhatnék teljesen. – A félelmeim ellenére ő rajta szemernyi kétséget vagy bizonytalanságot nem láttam. Valóban úgy gondolta, hogy ők győzelmeskednek Victoria felett és minden jól alakul majd.

– Meglátod, hogy nekem lesz igazam és biztosíthatlak, hogy hosszú, nagyon hosszú évekig nem szabadulsz meg tőlem. – Ezen szándékom legapróbb szikrája sem merült fel bennem, mert mióta csak elfogadtam az iránta érzett szeretetemet képtelen lennék önszántamból lemondani a vele töltött időmről.

– Lehet, te leszel az, aki meg akarsz majd szabadulni tőlem. – Úgy tűnt valami igazán mókás dolgot mondtam, mert hirtelen kitört belőle egy hatalmas nevetés.

– Olyan butus vagy! Ilyen nem fordulhat elő! – Én ebben sajnos nem voltam ennyire biztos, hisz ha meg tudja a titkom, könnyen előfordulhat, hogy inkább továbbáll. Tekintetem hirtelen megakadt a falon lévő órán. Már elmúlt kilenc óra és jól tudtam, ideje haza mennem.

– Azt hiszem, ideje lenne indulnom, Nate és Luke már biztosan aggódnak, hogy hol maradok ilyen sokáig. – Amióta kiderült a betegségem még aggodalmasabbak, mint voltak, szóval nem akartam feleslegesen idegesíteni egyikkőjüket sem, az hogy egyetlen porcikám sem kívánta a távozást már mellékes volt.

– Tudod, éppen azon törtem a fejem miközben hazafelé tartottam, hogy milyen jó lenne, ha a mai estét is veled tölthetném. Ha reggel mikor felébredek ott feküdnél a karjaimban és az első, amit meglátnék, az a te gyönyörű arcod lenne. – Az első gondolatom az volt, hogy ezt egyszerűen nem teheti meg velem! Miért kell ennyire csábítónak lennie minden vele tölthető pillanatnak? Aztán arra, hogy a fenébe is mennyire ugyan azt érezzük és akarjuk mindketten. Az utolsó gondolatom illetve inkább nevezhetjük egy képnek, ami megjelent az arcom előtt, Lukas és Nathan arca. Vajon mit mondanának?

– Na, de mit szólnának ehhez a bátyáim? Nem hiszem, hogy beleegyeznének… – Megfogta minkét kezem s eközben a pillantásom is fogva tartotta.

– Egy próbát megér nem? Különben is már elmúltál tizennyolc éves, felnőtt vagy. – Tekintetem egy egészen rövid ideig elmélázott a mellettünk helyet foglaló hatalmas ágyon. Felidéztem magamban milyen érzés volt megérinteni az ágyneműt, elképzeltem amint az egész testem tapintja a finom anyagot, amint Paul két karjával átölel, és együtt evezünk el az álmok óceánján. Annyira csábító képzelet… – Ígérem, jó fiú leszek és semmi olyat nem teszek, amit te ne szeretnél! Nekem az is elég, ha magam mellett tudhatlak. Legalábbis egy ideig. – Nem bírta ki, hogy ezt az információt ki nem mondja hangosan is, és ezzel újra mosolyt csalt az arcomra.

– Rendben felhívom a bátyám, egy pillanat és jövök – mondtam, mire ő egy mosolygós bólintással jelezte egyetértését. Még mielőtt kimentem volna a szobából láttam amint a szekrényből elővesz két törülközőt és mindkettőt az ágy szélére teszi. Fürdéshez készülődött. Ettől aztán igencsak erotikusan túlfűtött gondolataim támadtak, így inkább gyorsan elhagytam a szobát s tárcsáztam Lucas számát. Három csöngés után felvette.

– Merre vagy hugi? – Hallottam némi aggodalmat a hangjában és ez nem igazán segített a mondanivalóm elkezdésében.

– Szia Luke! La Pushban vagyok, Paulnál. – Szinte láttam magam előtt az elképedt arcát és akaratlanul is mosolygásra késztetett.

– És mikor érsz haza? – kérdezte. Na, most ugrik a majom a vízbe – gondoltam magamban.

– Tudod arra gondoltam, hogy inkább itt maradnék. Reggel pedig első dolgom, hogy haza megyek, ígérem! Persze, csak akkor, ha nem gond! Tudom, hogy furcsa ez most számodra és talán még kissé kellemetlen is de… – Az eddigi síri csend hirtelen megtört és Luke a szavamba vágva beszélni kezdett.

– Jamie, ne magyarázkodj, maradj, ha ezt szeretnéd. – Először azt hittem, hogy rosszul hallok. Ilyen könnyen ment volna? Semmi győzködés és magyarázkodás?

– Akkor tényleg nem gond? – Muszáj volt még egyszer visszakérdeznem, hogy biztos lehessek benne.

– Biztosan ezt szeretnéd? – Felesleges dolog lett volna gondolkodnom ezen, hiszen anélkül is biztosan tudtam, hogy a válaszom igen.

– Igen. – Nem is kellett többet mondanom, egy utolsó mély sóhajt követve Luke elköszönt.

– Ígérd meg, hogy vigyázol magadra! – kérte. Az egyik olyan dolog, amiben teljesen biztos voltam az az, hogy amíg Paul a közelemben van senki és semmi nem árthat nekem.

– Ígérem.

– Akkor szép álmokat Hercegnőm! – Furcsavolt ez a szituáció, nem az első alkalom, hogy nem alszom otthon, mégis mindketten tudtuk, hogy ez most teljesen más helyzet. Tudtuk, hogy ez sokkalta többet jelent. Észre sem vettem, hogy könnyek lepték el a szemem.

– Nektek is Luke! – Még mielőtt bontottuk volna a vonalat jól kivehetően hallottam amint felsóhajt és elképzeltem amint szomorúan lehunyja a szemét és végül megnyomja a gombot. Nem akartam, hogy Paul észrevegye könnyáztatta arcom így inkább bementem a földszinti mosdóba és kicsit felfrissítettem az magam. Mikor a tükörbe néztem egy csillogó tekintetű lány nézett vissza rám. Haja méz szőke hullámokban omlott a vállára, arcán némi pirospozsgás ékeskedett. Telt ajkai még mindig az elmúlt csókoktól égett.

Jobbnak láttam, ha visszamegyek Paul szobájába és elmondom neki a jó hírt. Épp akkor lépett ki a fürdőből, amikor én megérkeztem. Egy fehér törülközőt tekert csípője köré miközben felsőtestén megannyi vízcsepp gyöngyöződött. Minden egyes mozdulatát követve egy újabb csepp kelt útra izmain, hogy végig gördüljön testén, egészen addig, míg el nem tűnt a törülközője szegélyében.

– Nos, beszéltél a bátyáddal? – kérdezte. Azt hiszem eltelt pár másodperc mire sikerült felfognom kérdését és mivel hang valahogy nem akart kijönni a torkomon egy határozott bólintással közöltem vele a választ. – Reméltem, hogy így lesz. Ha gondolod, nyugodtan menj és fürödj meg, én addig megyek és eszem valamit. – Újabb bólintás. Jamie szedd már össze magad az isten szerelmére! Jobbnak láttam, ha tényleg lezuhanyozom, mert muszáj volt némiképp lehűtenem a gondolataimat illetve a felhevült testemet. Az ágyon heverő törülközőért nyúltam, majd elindultam a fürdőszoba felé. Paul útközben egy csókot nyomott a homlokomra és kiment a szobából. Az utolsó gondolatom, ami átfutott az agyamon az volt, hogy remélhetőleg mire kijövök, felöltözik, mert különben semmi értelme a hűsítő fürdőnek.

Ahogy elterveztem inkább langyosabb vízben fürödtem s próbáltam teljesen más dolgokra gondolni. Azonban ezt sem csinálhattam huzamosabb ideig így végül elzártam a csapot és miután szárazra törültem magam rájöttem, hogy semmim nincs, amit felvehetnék. Így magam köré tekertem a törülközőmet és kilépem az ajtón. Mikor átmentem a szobába Paul már ott állt velem szemben kezében egy világoskék inggel.

– Gondoltam ez megfelel majd, nagyjából a térdedig fog érni, de a célnak tökéletes – mondta miközben az önelégült vigyora letörölhetetlenül ott virított a képén.

– Köszi, azt hiszem tökéletes lesz – visszarohantam a fürdőbe és pillanatokon belül már Paul ingjében feszítettem. Egészen a combom közepéig leért így kellőképpen takart mindet, amit kellett. Az első kettőt kihagyva végig begomboltam és úgy tértem vissza a hálóba. – Ugye te is egyetértesz velem abban, hogy ez sokkalta jobban áll nekem, mint neked? – Az előbbi kacérkodása miatt vissza szerettem volna vágni, úgyhogy elhúztam azt a bizonyos mézesmadzagot az orra előtt. Fedetlen combom kikandikált az ing alól s dekoltázsom sem volt valami szűzies állapotban. Szemei rögtön kiguvadtak s bár próbálta rendezni vonásait tudtam, hogy nyert ügyem van.

Olyan gyorsasággal szelte át a kettőnk közti távolságot, hogy szemmel alig érzékeltem, már csak a körém fonódó forró kezeket éreztem. Ajkait mohón vetette rá az enyémre és el sem engedte hosszú perceken keresztül. Mikor ajkaink elváltak némi lélegzetvételnyi időre, Paul mindkét kezét a fenekem alá csúsztatta majd egy határozott mozdulattal megemelt s lábaimat csípője köré fonta. Lassú léptekkel közeledtünk az ágyhoz, s mikor elértük azt, Paul gyengéden ráfektetett s tovább folytatta testem cirógatását. Érintései nyomán a bőröm libabőrős lett annak ellenére, hogy úgy éreztem lángokban áll a testem, miközben néhány halk nyögés is elhagyta ajkaim. Paul hirtelen eltávolodott tőlem és miután vett egy mély levegőt felült én pedig ott maradtam felperzselve egyedül.

– Megígértem, hogy jófiú leszek! Szóval, ha lehet, mellőzd ezeket az akciókat rendben? – Arca láttán kitört belőlem egy jókora nevetés, amit először felvont szemöldökkel figyelt, ám végül ő is csatlakozott hozzám.

– Jó, jó! Becsszó abba hagyom! – mondtam, ám még mielőtt tényleg jó útra tértem volna felé hajoltam s úgy tettem, mint aki csókot akar lopni majd nyelvem hegyével körbe rajzoltam ajkainak ívét s szinte láttam amint a szeme még sötétebbé válik, ahogy a vágy ismét eluralkodik testén. Nevetve próbáltam menekülni előle azonban nem meglepő, hogy ő sokkal gyorsabb és erősebb volt nálam. Immáron ismételten az ágyon feküdtem ő pedig felettem.

– Megőrjítesz Jamie! – Jó volt ilyesmit hallani tőle. Mindkét karom nyaka köré fontam és egy gyengéd puszit adtam az ajkaira.

– Mondhatnám, hogy sajnálom, de akkor bizony hatalmasat lódítanék, és azt viszont nem szeretném. – Mióta csak vele vagyok a vigyor letörölhetetlenné vált az arcomról. Nem szólt egy szót sem, fejemet a párnára hajtottam majd ő is mellém feküdt s miután a bebújtunk a meleg takaró alá, egymást karjaiban merültünk álomba.