20. fejezet - A vonzás hatalma

A vonzás hatalma

Nyíltan kimutattam mire vágyom, hiszen ha akartam volna, sem lettem volna képes elrejteni. S bár már teljesen maga alá temetett a vágy vörösen pulzáló burka, az agyam egy része még képes volt a tiszta és épeszű gondolkodásra. Az az egy apró része képes volt visszafogni s megállítani még mielőtt valami butaságot tennék. Paul még mindig felettem feküdt, miközben csókjaival borította be a testem minden négyzetcentiméterét. Tudtam, hogy most kell megállítanom, még mielőtt túlságosan belemerülnénk a dolgokba.

– Pa… Paul – Hangom alig volt hangosabb a suttogásnál, de még ezt is elég nehezen sikerült kierőltetnem magamból. Persze a tekintete rögtön az enyémet kereste, és amikor meglátta azt, szavak nélkül is tudta, hogy mit kell tennie, így egyik kezével a lehullt törülköző után nyúlt, gyengéden elém tette és felállt. Azonban, mikor már az én fejem is kitisztulni látszott rájöttem, hogy épp távozni készül. Megijedtem. Talán félreértette a reakciómat, esetleg azt szűrte le mindebből, hogy meggondoltam magam és mégsem akarom őt, és mivel a bevésődés köti, azt teszi, ami nekem a legjobb. De én nem ezt akarom… én akarom őt! Jaj, de még mennyire, hogy akarom már az első pillanattól kezdve erre vágyom, az ölelésére, a csókjaira és az érintésire. – Ne, kérlek, ne menj el! – Tekintetét azonnal felém kapta s hirtelen nem tudtam eldönteni mit is látok valójában az arcán. Csalódott? Meglepett? Évődő? Igazából egyiket sem szerettem látni rajta. Nem igazán tudta eldönteni, hogy most tényleg maradjon-e vagy inkább távozzon. Végül felálltam majd a fehérneműs fiókba benyúlva kivettem egy toppot s miután magamra húztam egyenesen Paulhoz irányítva lépteimet, meg fogtam a kezét és ismét az ágy felé kezdtem húzni.

– Nem akarok a terhedre lenni Jamie, inkább elmegyek – mondta, miközben próbálta kezét kihúzni az enyémek közül, ám nem hagyhattam, hogy tévesen ítélje meg az iménti reakciómat. Lassú léptekkel közelebb férkőztem, majd egy lágy, de érzelmes csókot leheltem édes ajkaira. Egy pillanatig sem tiltakozott. Ajkaink rögtön felvették egymás ritmusát és hosszú percekig el sem váltak egymástól. Mikor aztán a csókunk véget ért s szemeink kinyíltak, Paul gyönyörű szemeivel találtam szembe magam.

– Talán, mégis maradhatok… – Végre visszatért az a pimasz vigyora, aminek hatására a szívem újabb vad vágtába kezdett.

– Helyes! – feleltem. Egy hirtelen ötlettől vezérelve ismételten benyúltam a szekrénybe, elvettem egy tiszta törülközőt és Paul kezébe nyomtam. Persze nem értette mit is szeretnék ezzel pontosan. Megálltam előtte, miközben a szemkontaktust egyetlen röpke másodpercre sem szakítottam meg vele. Két kezem a nadrágja gombjaira tettem és kikapcsoltam azt. Paul mellkasa a magasba emelkedett s szinte hallani lehetett, ahogyan megdobbant a szíve izgalmában. – Menj és fürödj meg nyugodtan. Szeretném, ha velem töltenéd ma az éjszakát. – Kicsit meglepett volt, de nem kérdezett semmit, megfordult és eltűnt a fürdőszoba ajtaja mögött. Hallottam amint megnyitja a csapot. S bár nem állt szándékomban semmi ilyesmin gondolkodni mégis akaratomon kívül elképzeltem amint bent áll az én zuhanyzómban s a tusolóból csorgadozó víz végig folyik a testén. Amint az első vízcseppek végig gördülnek az arcán, az ajkain át egészen az izmos mellkasára ahonnan eljut a gyönyörűen kidolgozott kockákig… Annyira belemerültem az ábrándjaimba, hogy észre sem vettem mikor Paul kijött a fürdőből s már csak a fülembe suttogó hangjára tértem észhez.

– Mi jár a fejedben? – kérdezte. A lehelete simogatta a nyakam s ettől kellemes borzongás futott végig a testemen. Sikerül olyan kérdést feltennie, amire nem szívesen válaszoltam volna… hazudni meg nem akartam így inkább a hárítás mellett döntöttem.

– Semmi fontos, csak úgy bambultam – feleltem végül. Még mindig a hátam mögött volt és ettől rettenetesen furcsa érzés járta át a testem. Az érzelmeim és a vágyaim folytonos harcban álltak az agyammal, ami folyton megállásra kényszerített. Hatalmas évődés dúlt a lelkemben, mert legszívesebben már most, sőt már jó pár perccel ezelőtt átadtam volna magam ennek az érzésnek. Ennek az érzésnek, ami már hetek óta itt fortyog és izzik bennem, de tudtam, hogy még korai lenne s szerencsére sikerült megtartanom a nyugodtságom és a józan eszem. Jobbnak láttam, ha megfordulok és lefekszem végre, azonban ez egy rettentően rossz döntés volt. Amikor megláttam Pault a lélegzetem elakadt útközben és a szemeim is kigúvadtak egy egész rövid ideig. Egyszerűen nem bírtam elviselni ezt az intenzív érzékiséget és szexualitást, ami Paulból áradt. Az sem segített, hogy egy fekete bokszeren kívül nem takarta semmi a csodásan kidolgozott izmokat. S bár én sem viseltem sokkal többet azért mégis más szemszögből láttam őt… vagy talán én is ilyen gondolatokat és érzéseket váltok ki belőle ebben a pillanatban? Képtelen voltam leolvasni bármit is az arcáról, a szeméből. Annyira magabiztosan állt ott. Tudta, hogy jól néz ki, tisztában volt azzal, hogy tetszik nekem, hogy tetszik, amit magam előtt látok és ez kicsit sem tetszett nekem. Nem akartam túlságosan is kiszolgáltatottnak tűnni, nem akartam, hogy abban a téves hitben éljen, hogy csak mert ellopta a szívem már mindent megtehet velem, mert nincs így.

Már azt sem tudom mióta állhattunk ott egymást bámulva és azon spekulálva vajon mi járhat a másik fejében, amikor tett néhány lépést felém. Mikor már szinte lélegzetvételnyi távolság sem volt közöttünk ajkait gyengéden – nem olyan vehemenséggel és vadsággal, mint az előbbiekben –, az enyémekhez érintette. Csókja nem csak az ajkaimat érintette, de a lelkemet is kellemesen simogatta. Kezeit a derekamra téve gyengéden simogatni kezdte a fedetlen bőrömet, majd mindkettőt lejjebb csúsztatva onnan a fenekemre vándoroltak ujjai s a csók végeztével kellemesen belemarkolt. Újabb kínzás volt ez a már így is szenvedő testemnek, amiért nem adom meg, amire mindennél jobban vágyott.

– Gyere, feküdjünk le, mert reggel korán kell kelned. – Ekkora szélhámost. Tudta nagyon jól, hogy hogyan játszhat velem, de ezért csak még jobban imádtam. Abban viszont biztos voltam, hogy ezt még visszakapja, és nem leszek könyörületes.

– Rendben. – Mindketten bebújtunk a fekete szaténtakaró alá. Paul a hátára feküdt én pedig automatikusan mellkasára hajtottam a fejem. Annyira kellemes érzés volt, ahogy a bőrünk egymáshoz ért, ahogy hallottam szívének minden dobbanását s lélegzetének kellemes ritmusát. Míg balkezével gyengéden átölelt, jobb kezével kellemes cirógatásba kezdett a karomon.

– Szép álmokat Szépségem! – Nem is kellett sokat várnom, az álmok tengere hamar magával sodort s ennél kellemesebb éjjelem még sosem volt.

Reggel mikor kinyitottam a szemem fájószívvel tudatosult bennem a tény miszerint egyedül vagyok. Talán álmodtam az egészet? Azonban amikor megláttam a mellettem heverő párnán egy hirtelenjében összehajtogatott papírdarabot felsóhajtottam megkönnyebbülésemben. Nyomban érte kaptam s türelmetlen gyorsasággal nyitottam szét azt. A benne lévő soroktól boldog mosolyra húzódtak ajkaim és tudtam, hogy a mai napomat nem ronthatja el semmi. Még az autóban is ezek a szavak csengtek a fülemben: „Szép jó reggelt Álomszuszék! Remélem jól aludtál! Sajna hív kötelezettség, de minél hamarabb látni akarlak! Paul”

A suliban töltött idő a szokásos mederben folyt, szóval semmi izgalmas és említésre méltó nem történt. Már alig vártam, hogy vége legyen. Minél hamarabb beszélni akartam Paullal, mert úgy éreztem itt az ideje, hogy elbeszélgessünk valami nagyon fontosról.

Úgy döntöttem elmegyek, La Pushba és ott meglátogatom Pault. Az út úgy húsz percembe telt és bár csak egyszer voltam itt egész könnyen idetaláltam. Jacobék házát egyből kiszúrtam s mivel fogalmam sem volt arról vajon melyikben lakhat Paul arra gondoltam talán Jake vagy az apukája segíthet nekem. Közel a házhoz leparkoltam, kipattantam az ajtón és egyenest a vörös burkolatú Black házhoz léptem. Bekopogtam. Először azt hittem nincs itthon senki, mert semmi mozgást nem észleltem bentről s éppen, amikor menni készültem az ajtó kitárult és egy idősebb tolószékes férfi jelent meg mögötte.

– Segíthetek valamiben? – kérdezte. Haja egészen a válláig lelógott s bár még mindig fekete volt néhol ősz tincsek tarkították azt. Mosolya kedves és barátságos. Jacob egyáltalán nem hasonlított rá, de biztosra vettem, hogy ő Billy, az édesapja.

– Jó napot uram! A nevem Jamie Scott és…

– Pault keresed – fejezte be helyettem a mondatot. Kissé meglepett, ezt meg mégis honnan tudta? A logikus az lett volna, ha azt feltételezi a fiát keresem, de ő pontosan tudta kihez jöttem.

– Honnan tudja? – kérdeztem meg végül.

– Ugyan, nincs itt olyan ember, aki ne hallott volna rólad Jamie drágám. – Ez, ha lehet még inkább meglepett. Szóval Paul úton útfélen rólam mesél. Ez akár ki is akaszthatott volna, de éppen ellenkezőleg azok a fránya pillangók eszeveszett repkedésbe kezdtek a gyomromban s az ajkaim is automatikus mosolygásba kezdtek.

– Oh vagy úgy! Ezt nem tudtam. – Egy kicsit zavarba jöttem, de mivel ő mindvégig kedvesen nézett rám ez az érzés hamar elmúlt. – Nos meg tudná nekem mondani, hogy merre találom Paul házát?

– Először is, ha lehet inkább tegezz azért annyira talán még nem vagyok vén, a másik pedig persze, hogy meg tudom mondani. De biztosan tudom, hogy nem fogod otthon találni. A falka jelenleg az erdőben bóklászik valamerre. Szóval mivel Paul úgyis mindig ide jön Jake-kel, akár itt is megvárhatod őt, ha szeretnéd. – Az ajánlata nagyon kedves volt, de még sem szerettem volna a terhére lenni. Arra gondoltam talán lemegyek a partra és rajzolok kicsit, már úgy is régen volt alkalmam ilyesmire.

– Rendben, ígérem nincs több magázás, ami pedig a másik dogot illeti köszönöm, de azt hiszem inkább lesétálnék a partra. Eddig csak egyszer volt alkalmam megcsodálni és most jól esne egy kis friss levegő. – Reméltem, hogy nem bántom meg azzal, ha elutasítom a kedvesen felajánlott gesztusát.

– Ez egy nagyon jó ötlet. Ma csodásan süt a nap és a part mindig nagyon gyönyörű itt La Pushban. – Örömmel hallottam, hogy csöppnyi harag sem keletkezett benne, amiért visszautasítottam. S mivel már így is elég ideig feltartottam jobbnak láttam, ha el is indulok.

– Köszönöm szépen a segítséget, ha lehetne még egy kérésem, akkor megmondaná… áád, hogy keressen meg a parton? – Majdnem sikerült megint magázódnom, de még idejében eszembe jutott és kijavítottam magam. Persze Billy észrevette és jót mosolygott rajtam.

– Persze, szólok neki – felelte.

– Köszönöm, akkor megyek is. Szia. – Tekintve, hogy a part közel volt Jacob házához visszarohantam az autómhoz, de csak azért, hogy kivehessem a rajzoláshoz szükséges cuccaimat. Amint ezzel is megvoltam még egy utolsó pillantás Billy felé aztán megindultam a víz irányába.

Amint kellő közelségbe kerültem az orromat megcsapta a sós víz illata és hallottam a tenger kékesszürke vize felett keringő keselyűk hangját. A kilátás csodás volt, az emlékezetemben élő kép szegényes mása, mindannak ami most a szemem elé tárult. Jó pát méteren keresztül sétálgattam, majd megállapodtam annál a sziklánál ahol anno Paullal találkoztam… Amikor majdnem megtörtént az első csókunk. Kényelembe helyeztem magam aztán neki kezdtem a rajzolásnak. Semmi elképzelésem nem volt csak néztem az előttem elterülő tengert, hagytam, hogy a kezem önmagától suhanjon a papíron. Teljesen belefeledkeztem a munkába miközben egy régi kedvenc dalomat dúdoltam.

– Hallom engem keresel. – Na, jó kicsit megijedtem, de folyton ezt teszi velem ez a pasi. Mégsem tudtam haragudni rá, mert amint érzem, hogy a közelemben van minden gondom, és problémám elszáll, csupán az az egy számít, hogy ismét egymás mellett lehetünk.

– Igen, de mivel fogalmam sincs melyik házban laksz, kénytelen voltam Jacobhoz menni, de mivel ő sem volt otthon Billy segített. Felajánlotta, hogy várjalak meg ott, de én szerettem volna sétálni kicsit és itt kötöttem ki – feleltem.

– Látom megint előtört belőled az alkotói éned – mondta s kezemben tartott képre mutatott.

– Kedvem támadt hozzá, mostanában nem töltök elég időt ilyesmikkel. Valami illetve valakit túlságosan is leköti a figyelmemet – Persze ő is tudta jól, hogy ő rá célzok és hát ezt mi mással fejezhette volna, ki mint egy érzéki csókkal. Nem is tudtam mennyire hiányzott már, csak amikor ajkaink ismét érintették egymást. A csókkal együtt jött az a lehengerlő és kezelhetetlen erősségű vágy és érzelem hullám. Fogalmam sincs, hogyan csinálja, de minden alkalommal ez történik velem, ha a közelembe kerül, s mégis minden alkalommal újult erővel csap le rám az érzés. Azonban még mielőtt teljesen elvette volna az eszem kényszerítve magamat kicsit távolabb húzódtam tőle, ami persze eléggé meglepte őt. – Most nem hagyom, hogy elvedd az eszem… – kezdtem.

– Azt tenném? – kérdezte kacéran, s bár most is sikerült megmosolyogtatnia nem hagytam, hogy eltántorítson a terveimtől, ami miatt elsősorban idejöttem.

– Folyton, de most azért jöttem, mert beszélnünk kell valamiről, valami nagyon fontos dologról…