Boldog Karácsonyt!

Minden olvasómnak ezennel szeretnék NAGYON BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNNI!

23. fejezet - Valaminek a kezdete (Teljes fejezet)

Valaminek a kezdete

(Néhány héttel később)

A napok csak úgy repültek a fejünk felett, miközben rendszeresen jártam a kezelésekre, a farkasok és Cullenék pedig minden pillanatot megragadtak a gyakorlásra az előttük álló csata pozitív kifejlete érdekében. Paul és a többiek rengeteg időt töltöttek járőrözéssel és ebből kifolyólag elég ritkán láttuk egymást. Az együtt töltött pillanataink azonban igazán tartalmasra és meghittre sikeredtek. Az elmúlt idő alatt annyi minden történt. Bella és én sikeresen leérettségiztünk, a vizsgálatok és kezelés alapján az állapotom továbbra is stagnál, amiről nem igazán tudom eldönteni jó hírnek számít e vagy sem. Lucas és Tanya kapcsolata egyre mélyebb vizekre evezik, misem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy immáron már Luke is tudomást szerzett a természetfeletti lények valós létezéséről. Igaz, Tanya nem önszántából avatta be kedvesét legféltettebben őrzött titkába. Úgy két hete történt, hogy a párocska közös programja alkalmával Tanya kisebb összetűzésbe keveredett egy ember lánnyal. A kiváltó ok nem más volt, mint az a bizonyos zöld szörnyeteg mely sok kapcsolat megrontója manapság. A bátyám sem hülye, így egyre több árulkodó jelet vett észre, amit nem hagyott szó nélkül. Mikor megtudta az igazságot nem is igazán az zavarta mi is valójában Tanya illetve Cullen család, hanem az, hogy mindeddig eltitkolta illetve titkoltuk előle. Két legyet egy csapásra elv alapján s bár nem szándékosan, de végül Nathan is megtudta az igazságot. Így mára már minden titokról lehullt a lepel, kivéve az enyémről. Már annyiszor szándékomban állt végre kimondani Paul előtt is, hogy mi történik velem, de valahogy sosem volt megfelelő a pillanat. A mai nap igazán nehéz számomra, mert tudom mi következik. Alice jövendölése szerint holnap kerül sor az összecsapásra. Az utolsó este a harc előtt… Bevallom, bár nem mutatom senki számára sem, de a gondolat, hogy bármi történhet Paullal vagy akár a barátaimmal a saját halálom okozta félelemnél is erősebb aggodalmat kelt bennem. Mint az kiderült a Denali klán nem harcol Cullenékkel mégpedig azért mert a köztük és a farkasok közti békés állapot még mindig fennáll. S bár Carmen, Elazar, Irina és Kate elhagyták Forksot, Tanya továbbra is itt maradt, hiszen drága bátyámhoz fűződő érzései idekötik őt. Mostanra már igazán megkedveltük egymást, ami szemmel láthatóan Lucasnak is kedvére van. Számomra csak az fontos, hogy biztonságban legyen, s úgy tűnik mára már Tanya is rendelkezik annyi önerővel, hogy kibírja bátyám mellett anélkül, hogy bármi bántódása esne. Már elmúlt délután öt óra is és én pedig itt ülök szobám magányában, miközben folyamatosan a ma éjszakán jár az eszem.

A Nathannel való veszekedésem óta már jó néhány éjjelt töltöttem Paulnál és persze ezek után már nem volt ebből semmiféle probléma. Az egymás mellett töltött éjszakáink az idő múlásával egyre kínzóbbak és kínzóbbak lettek mindamellett persze, hogy a legboldogabb perceim többsége akkor pergett le. Az egymás iránt érzett vágyaink mostanra már kibírhatatlan mértékűre gerjedtek s néha-néha már igencsak erős önmegtartóztatásra van szükségem, s ezzel nem vagyok egyedül. Ezért is ilyen fontos számomra a ma este. Mert bár gyűlölök és nem is akarok erre gondolni egyetlen pillanatra sem, könnyen előfordulhat, hogy ez az este az utolsó este, amit Paul és én együtt tölthetünk. Luke-kal és Nathannel már lebeszéltem a dolgokat miszerint ma sem alszom itthon így már csak össze kellett pakolnom a dolgaimat és elindulni La Pushba. Mivel legutóbbi találkozásunk alkalmával Paul meglepett egy a házához tartozó kulccsal már nem kellett megvárnom, míg befejezi a járőrözést majd eljön értem. Miután mindkét bátyám hazaért és elláttam őket megfelelő étellel és itallal, felkaptam a már előre becsomagolt cuccomat majd beültem az autómba és meg sem álltam La Pushig…

Miután bejutottam immáron a második otthonomként szolgáló házba, felsiettem a fürdőszobába majd egy nyugtató fürdőt követve kikészítettem az estére tartogatott meglepetésemet. Kifejezetten erre az alkalomra vásárolt fehérneműmet, mely a szürke színt képviselve igazán jól megy majd enyhén barnított bőrömhöz s a hozzá illő selyem leplet, melyet plusz kedvcsinálóként magamra öltök az este folyamán. Kislányos izgalommal vártam, hogy peregjenek a percek s végre hazaérjen Paul, az én Paulom.

Paul szemszög

Már negyvennyolc órája talpon vagyok és megállás nélkül járőrözöm. Jelenleg Jacob, Embry és Seth társaságában. Amióta tudomást szereztünk a jövőbe látó Cullen víziójáról megállás nélkül ez megy. Fogalmunk sincs hányan lesznek, de az biztos, hogy vérszomjas önkontrol nélküli vérszívókkal lesz dolgunk. Más esetben még talán örülnék is annak, hogy újabb példányoktól foszthatom meg a világot, most azonban amikor a farkas létemen és a barátaimon kívül létezik egy sokkalta fontosabb személy számomra, igazán nehéz erre koncentrálni. Az összecsapás holnap lesz és bár sosem szoktam az ilyesmiktől félni, mindig gondolkodás nélkül vetettem bele magam a harcba most mégis tartok némileg ettől. Jamie a ma éjjelt is nálam tölti, ami egyrészről örömmel tölt el, másrészről pedig már előre félek a saját vágyaimtól és azoknak erősségétől.

Egyre nehezebb mellette lennem éjszakánként, érezni a finom puha bőrét, az egész szobát körül lengő illatát melynél kellemesebbet még sosem tapasztaltam, elviselni kínzó érintéseit, melyeket képtelen vagyok következmények nélkül kiélvezni s a bennem tomboló vágyat, ami folyton simogatásra és szeretgetésre buzdít. A bennem tomboló érzések ellenére egyetlen egyszer sem próbáltam erőltetni a dolgot. A sok járőrözés miatt kevesebb alkalmunk volt együtt lenni s ez az, ami a leginkább kiborít. Legutóbb amikor három hosszú napon át kellett nélkülöznöm csókjait s a puszta látványát eljutottam arra a pontra, amikor már a többiek nem éppen kedves kérésére távoznom kellett a megfigyelés kellős közepén. Még saját magam számára is elviselhetetlen voltam nemhogy számukra, akik minden érzésemet és gondolatomat végig szenvedték velem együtt.

A mai éjjel egy nagyon fontos éjjel. A harc előtti utolsó éjszaka. Nem tudhatjuk, hogyan végződik majd az összecsapás, hogy sikerül-e végeznünk mindenkivel és ép bőrrel megúszni az egészet. Talán ez az utolsó este amit Jamie-vel tölthetek.

– Mindannyiunknak nehéz Paul, de nem tehetünk mást, mint amire születtünk, meg kell védenünk az embereket – üzente gondolatain keresztül az időközben megérkező Sam.

– Tudom – mondtam kurtán majd gondolataimat más témák felé irányítva megpróbáltam átvészelni azt az egy órát, ami még hátra maradt az az őrködésből.

Nem volt kedvem beszélgetni senkivel sem legfőképpen a legbensőbb gondolataimat, érzéseimet nem akartam megosztani egyikükkel sem s bár nehéz volt nem Jamie-n járatni az eszem, meg tettem, mert könnyebb volt nekem is és nekik is.

Mikor végre letelt az utolsó perc is megkönnyebbülten és eszeveszett sebességben száguldottam haza ahol minden reményem szerint már ott vár a leggyönyörűbb nő akit csak hátán hordott a világ. A fák szinte alig látható gyorsasággal tűntek el a hátam mögött, ahogyan elsüvítettem mellettük. Az erdő szélén megállva újra emberi alakot öltöttem majd miután magamra cibáltam nadrágom s cipőm a torkomban dobogó szívvel haladtam otthonom felé. Mikor megláttam a ház előtt parkoló már jól ismert autót még mindig meglepő izgalom lett úrrá rajtam. Két lépéssel átszelve a lépcsőfokokat léptem az ajtóhoz majd egy határozott mozdulattal ki is nyitottam azt. A még emberként is kiváló szaglásom miatt azonnal megéreztem Jamie egész házat betöltő vanília és kókusz illatát, a legfinomabb aromát, ami csak létezhet. Első utam a hálószobámba vezetett s szinte felszakítva az ajtót nyitottam ki azt, hogy minél előbb karjaimban tudhassam őt. A zárt ajtó mögött végül meglepő látvány fogadott. Este lévén odakint már régen lement a nap s csak az egyre sűrűbben megjelenő csillagok világították be La Pusht. A szoba azonban a kandallóban lobogó lángok fényében úszott. Mikor aztán tekintetem átsiklott e felett, megláttam a leggyönyörűbb és legcsodálatosabb nőt amint észveszejtő fehérneműjében feszít ágyamban, miközben ujjai hosszú combjain vándorolnak egyre feljebb és feljebb…

Jamie szemszög

Hallottam amint becsukódott a földszinten lévő ajtó s a szívem hirtelenjében dupla sebességre kapcsolt. Nem titok, hogy nem ez lesz az első alkalom számomra, az azonban, hogy egy olyan férfivel történik, akit igazán teljes szívemből szeretek igen. Úgy szerettem volna, ha minden tökéletesen történik, ha végre én is adhatnék neki valamit, amivel igazán boldoggá tehetem őt, amivel ha rövid időre is, de elvonhatom a figyelmét a holnapi napról. Léptek zaja a lépcsőn felfelé majd végig a folyosón, a kilincs megmozdul, s az ajtó kinyílik. Először a tűzfényében pompázó szobát kémleli, csodálja, majd tekintete végül megtalál engem. Minden érzékiségemet bevetve feküdtem ágyának szatén borítása közt, miközben ujjaimmal bejártam testem ki-kivillanó pontjait. Megkönnyebbülésként ért Paul reakciója, miként ott állt lélegzet visszafojtva, vágytól csillogó szemekkel meg-megránduló izmokkal testén. Még nem történt semmi, de az elkövetkezendő események képeinek felvillanásai elmémben máris felpezsdítették vérem s felforrósították epekedő testem. Lassú léptekkel közeledett felém, miközben megbabonázott tekintettel meredt rám, hol a szemembe hol pedig ujjaim útját követve mustrálta végig testem.

– Jamie… – Hangja alig volt több suttogásnál s a benne fortyogó vágytól csak még fátyolosabbá lett minek hatására az én izgalmam is nőttön-nőtt.

– Sssshhh, ne mondj semmit, kérlek! – kértem vágytól rekedtes hangon miközben térdemre ágaskodva Paul nyaka köré fontam kezem. Folyamatosan tartva a szemkontaktust húztam ajkait enyémekre. Eddig sosem élt csábításnak lettünk rabjai melynek, ha akartunk volna sem lettünk volna képesek tovább ellent mondani.

– Jobb, ha tudod, ha ezt tovább folytatod, nem fogok tudni megállni…– kezdte ismét. S bár szavai kételkedést mutattak szemeiben egészen mást láttam. Pillantása elárulta, hogy semmi másra nincs szüksége, mint egy utolsó megerősítésre szándékaim bizonyosságáról.

– Éppen ez az, amit akarok, hogy ne tudj leállni! Azt akarom, hogy végre beteljesítsük a sorsunkat és ne csak lelkileg, de testileg is csakis hozzád tartozhassak! Tudom, hogy ez a legmegfelelőbb pillanat… kérlek, mond, hogy te is így érzed!

– Már, hogy a fenébe ne érezném! Én, csak nem akarlak semmi olyanba belekényszeríteni, amire még nem vagy készen… én – Ez volt az a pillanat mikor megelégeltem a sok beszédet és cselédkedtem végre.

– Paul… Tegyél magadévá! – Hangom határozottabb volt, mint valaha, így Paulnak többé nem lehettek kétségei. Nem is késlekedett tovább mohó vadsággal vette birtokba ajkaimat. Szám kényeztetése közben gyengéden a hátamra fektetett miközben kezei segítségével lepel nélküli combomat simogatta. Érintései hatására halk nyögések szűrődtek ki ajakim közül melyek kifejezetten jó hatással voltak Paulra. Ajkai majd nyelve végül nyakamat vették kezelésbe s ettől egész testem libabőrbe borult miközben a kellemes borzongás felülkerekedett rajtam. Paul kínzó lassúsággal haladt egyre lejjebb és lejjebb végig csókolgatva kulcscsontomat. Eközben kezével gyengéden megszabadította jobb vállamat a fehérneműm pántjától, hogy aztán puha ajkaival végig kísérje annak útját. Mindezt megismételte a másik oldalon is, amitől én még inkább a fellegekben éreztem magam. Pár másodperc múltán azonban megelégelve az őrjítő lassúságot lehúzta rólam a kebleimet takaró anyagot s immáron fedetlen felsőtestem csodálásával foglalatoskodott. A tekintetéből áradó csodálat és földöntúli epekedés minden szóval felért. Szükségtelen volt, hogy elmondja mennyire szépnek lát vagy, hogy mennyire kíván, az arcán, a szemében ott volt minden, amire kíváncsi voltam.

Csöppnyi szégyenlősség nélkül vontam magamra a felettem tornyosuló izomkolosszust, aki azonnal a tettek mezejére lépve újabb csókokkal halmozott el. Lassan elindulva le egészen a kulcscsontomig onnan pedig idegtépő lassúsággal ért el melleimig. Mikor a forró ajkak körülölelték keblem közepén ágaskodó bimbómat újabb kéj hullám csapott le védtelen testemre. Némi elidőzést követvén újabb testrészek felfedezésére indult le a hasamon egyre közelebb és közelebb érve testem legérzékenyebb pontjához. Szinte bele-beleremegett testem, ahogyan a várva várt érintés után ácsingózott mindaddig, míg végre meg nem érkezett az.

Puha ajkai duzzadt csiklóm köré szorultak minek hatásaként szívem vad dübörgésbe kezdett, majdhogynem kiszabadulna bordáim fogságából. A heves érzés következtében kezem akaratlanul is Paul hajába mart ám ahelyett, hogy ez bármiféle ellenérzést kelletett volna benne, még inkább ösztönzésre késztette őt. Ajkai mellé immáron nyelve is párosult, a testemben tomboló érzelmek pedig oly magas szintre emelkedtek melyet már nem bírtam sokáig ép ésszel elviselni. Kedvesem simogatásainak és ajkai játékának köszönhetően egyre nagyobb és intenzívebb hullámokban csapott le rám a kéj mely egy mindent elsöprő pillanatban hurrikánként söpört végig rajtam teljes extázisba hozva ezzel elmémet és testemet. Kicsit sem visszafogva magamat s a bennem dúló hormonok akaratát a mennyekbe emelő orgazmust átélve hangos mámor sikolyok hagyták el ajkaimat, melyeket Paul, arcán jól láthatóan örömmel fogadott.

Az örömteljes pillanatokat követvén éhes vadként vetettem magam a mellettem fekvő, erőtől és izomtól duzzadó férfire. Csókoltam ahol csak értem a csábító ajkain át a nyakáig, majd a mellkasán ahol kezemmel végig simítottam bronz színezte bőrén. A kettőnk nyújtotta kontraszt csodálatos látványt nyújtott s a kandallóban lobogó tűz fénye még inkább kihangsúlyozta e pillanat szépségét. Ahogyan fehérnek ható ujjaimmal végig cirógattam az izgalom hatására fel-felemelkedő mellkason…

Lábaimat átlendítve derekán csípője köré fontam azokat így megtámasztva magam, lassú és kínzó mozgásba kezdtem. A felette ringatózó testem hatására Paulon is megmutatkozni látszottak tetteim következményei. Az érintéseim nyomán keletkező libabőr mely egyre nagyobb területen futott végig bőrén, a csillogó szemei melyekkel egyszer sem szakította meg a kontaktust. S ha ez még nem lenne elég nyilvánvaló az egyre inkább ölemnek feszülő férfiassága már biztosan. Imádtam kényeztetni, minden vágyát kielégíteni, azonban a saját vágyaimat sem voltam képes tovább feltartóztatni. Hirtelen ötlettől vezérelve megszabadítottam minden ruhadarabjától, ami az utamban állt s immáron teljes valójában és a maga ellenállhatatlan mivoltában csodálhattam az alattam elterülő csodás férfi testet, ami tudtam csakis az enyém!

Kezeit tarkómra tette s így húzott ajkaira. Óvatos csókokkal kezdte, majd egyre hevesebben és hevesebben kapott pirosló ajkaim után, miközben egy finom lökéssel egyé forrasztotta testünk. Nyelvünk vad táncot járt és kezeink sem tétlenkedtek közben. A mozdulataink hol hevesek, hol pedig lassabbak lettek. Láttam Paulon, hogy már egyre közelebb kerül szeretkezésünk beteljesüléséhez így egy hirtelen ötlettől vezérelve pozíciót váltottunk s immáron ismét ölén ülve kergettem őrületbe szerelmemet. Csípőm ide-oda tekergetésével nem csak Kedvesemet hoztam egyre nagyobb extázisba, de jómagamat is. Néhány vadabb mozdulatot követvén Paul teste megfeszült, s szinte éreztem, ahogyan a hatalmas izomkötegek megremegnek bőre alatt. Néhány másodperc múlva miután átélte a leggyönyörűbb érzést a világon, izmai elernyedtek. Boldogan, még mindig az iméntiek hatása alatt lévén, lágy csókot leheltem finom ajkaira majd kimerülten omlottam védelmező karjaiba.

Csendben feküdtünk egymás mellett, simogattuk a másikat s jól tudtuk, hogy mindkettőnk fejében ugyan azok a gondolatok járnak… A holnap! A fergeteges első szeretkezésünk ellenére sem voltam képes megfeledkezni arról mire készülnek holnap. A férfi, aki oly kedves szívemnek, a barátaim, Edward, Emmett és Jasper, a pici Alice, Carlisle és Esme, akik lassan olyanok számomra mintha a szüleim lennének s nem utolsó sorban a falka tagjai… Beszéd nélkül is éreztem, mennyire aggódik ő is, éreztem a testéből áradó feszültséget, amit képtelen volt elnyomni magában s ettől csak még idegesebbé váltam.

Mi van, ha ezek az utolsó pillanatok, amiket együtt tölthetünk? Tudtam, hogy meg kell tennem, amire már hónapok óta készülök, mert ha valóban ezekkel a pillanatokkal búcsúzúnk el egymástól, tudnia kell a titkomat, a titkot, melyet már réges-régen fel kellett volna fednem előtte. Erőt ettem hát magamon, szembe fordultam Kedvesemmel majd mély levegőt véve belekezdtem…

– Paul… szeretnék beszélni veled valamiről… – Hangom oly halk volt, hogy féltem esetleg meg sem hallja mondandómat mégsem tudtam erőteljesebbé tenni. Úgy éreztem mintha egy jókora gombóc nőtt volna a torkomban mely megakadályozott a beszédben.

– Mond Szépségem! – Azonnal nekem szentelte figyelmét, a hajam cirógatta, amitől csak még idegesebb lettem. Fogalmam sem volt arról, hogyan kéne hozzá kezdenem az egészhez, bevallani a férfinek, aki szeretek, hogy haldoklom, hogy nem tudom, mennyi időm van még hátra.

– Már csak néhány óra és eljön a holnap és én… már olyan régen el akartam neked mondani csak úgy éreztem még nincs itt az ideje… én… – Iszonyatos vihar dúlt lelkemben, a sírás fojtogatott s csak arra tudtam gondolni mit fog tenni miután meg tudja… Vajon megutál majd amiért mindezidáig hallgattam előtte? –, én… neked tudnod kell, hogy én… – Gyerünk Jamie mondd ki végre, legyél túl rajta! Nagy levegőt vettem, erőt gyűjtöttem s eldöntöttem itt az ideje, kimondom! – Paul, tudnod kell, hogy én… – Mutató ujját ajkaimra téve megakadályozta, hogy kimondjam azt az egy szót, ami minden bizonnyal mindent megváltoztatna kettőnk közt, lehet még ennél is közelebb hozna bennünket vagy éppen ellenkezőleg egy jókora lyukat vájna a kapcsolatunkba.

– Jamie kérlek, ne beszéljünk semmi rosszról, ne rontsuk el ezt az estét rendben? – kérte, bennem pedig minden elhatározásom összeomlott. Igaza van hogyan is tehettem volna tönkre ezt a csodálatos estét, egy ilyen vallomással? Nem tudtam megszólalni, egyetlen bólintással beleegyeztem kérésébe, ő pedig kedves csókot nyomva homlokomra közelebb hajolt, szemembe nézett majd kimondta a szót mely már oly régen ott lebeg körülöttünk. – Szeretlek! – A legcsodásabb szó amit csak hallhatunk, bennem mégis olyan fájdalom és düh keletkezett amit képtelen lettem volna szavakba önteni! Gyűlöltem magam ezért az érzésért!

23. fejezet - Valaminek a kezdete (Részlet)

Sziasztok drágaságaim!

Tudom, hogy sok idő telt el az utolsó feji óta, de most hoztam nektek egy kis ízelítőt ez úgy a feji fele… a késésért kárpótlásul szolgálok némi meglepetéssel is…más szemszögből is betekinthettek a dolgok mögé! A feji végén pedig találtok egy képet melynek miértjére a feji elolvasása után rájöttök!

Jó olvasást pusszantlak titeket!

puszi

Bee

Valaminek a kezdete

(Néhány héttel később)

A napok csak úgy repültek a fejünk felett, miközben rendszeresen jártam a kezelésekre, a farkasok és Cullenék pedig minden pillanatot megragadtak a gyakorlásra az előttük álló csata pozitív kifejlete érdekében. Paul és a többiek rengeteg időt töltöttek járőrözéssel és ebből kifolyólag elég ritkán láttuk egymást. Az együtt töltött pillanataink azonban igazán tartalmasra és meghittre sikeredtek. Az elmúlt idő alatt annyi minden történt. Bella és én sikeresen leérettségiztünk, a vizsgálatok és kezelés alapján az állapotom továbbra is stagnál, amiről nem igazán tudom eldönteni jó hírnek számít e vagy sem. Lucas és Tanya kapcsolata egyre mélyebb vizekre evezik, misem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy immáron már Luke is tudomást szerzett a természetfeletti lények valós létezéséről. Igaz, Tanya nem önszántából avatta be kedvesét legféltettebben őrzött titkába. Úgy két hete történt, hogy a párocska közös programja alkalmával Tanya kisebb összetűzésbe keveredett egy ember lánnyal. A kiváltó ok nem más volt, mint az a bizonyos zöld szörnyeteg mely sok kapcsolat megrontója manapság. A bátyám sem hülye, így egyre több árulkodó jelet vett észre, amit nem hagyott szó nélkül. Mikor megtudta az igazságot nem is igazán az zavarta mi is valójában Tanya illetve Cullen család, hanem az, hogy mindeddig eltitkolta illetve titkoltuk előle. Két legyet egy csapásra elv alapján s bár nem szándékosan, de végül Nathan is megtudta az igazságot. Így mára már minden titokról lehullt a lepel, kivéve az enyémről. Már annyiszor szándékomban állt végre kimondani Paul előtt is, hogy mi történik velem, de valahogy sosem volt megfelelő a pillanat. A mai nap igazán nehéz számomra, mert tudom mi következik. Alice jövendölése szerint holnap kerül sor az összecsapásra. Az utolsó este a harc előtt… Bevallom, bár nem mutatom senki számára sem, de a gondolat, hogy bármi történhet Paullal vagy akár a barátaimmal a saját halálom okozta félelemnél is erősebb aggodalmat kelt bennem. Mint az kiderült a Denali klán nem harcol Cullenékkel mégpedig azért mert a köztük és a farkasok közti békés állapot még mindig fennáll. S bár Carmen, Elazar, Irina és Kate elhagyták Forksot, Tanya továbbra is itt maradt, hiszen drága bátyámhoz fűződő érzései idekötik őt. Mostanra már igazán megkedveltük egymást, ami szemmel láthatóan Lucasnak is kedvére van. Számomra csak az fontos, hogy biztonságban legyen, s úgy tűnik mára már Tanya is rendelkezik annyi önerővel, hogy kibírja bátyám mellett anélkül, hogy bármi bántódása esne. Már elmúlt délután öt óra is és én pedig itt ülök szobám magányában, miközben folyamatosan a ma éjszakán jár az eszem.

A Nathannel való veszekedésem óta már jó néhány éjjelt töltöttem Paulnál és persze ezek után már nem volt ebből semmiféle probléma. Az egymás mellett töltött éjszakáink az idő múlásával egyre kínzóbbak és kínzóbbak lettek mindamellett persze, hogy a legboldogabb perceim többsége akkor pergett le. Az egymás iránt érzett vágyaink mostanra már kibírhatatlan mértékűre gerjedtek s néha-néha már igencsak erős önmegtartóztatásra van szükségem, s ezzel nem vagyok egyedül. Ezért is ilyen fontos számomra a ma este. Mert bár gyűlölök és nem is akarok erre gondolni egyetlen pillanatra sem, könnyen előfordulhat, hogy ez az este az utolsó este, amit Paul és én együtt tölthetünk. Luke-kal és Nathannel már lebeszéltem a dolgokat miszerint ma sem alszom itthon így már csak össze kellett pakolnom a dolgaimat és elindulni La Pushba. Mivel legutóbbi találkozásunk alkalmával Paul meglepett egy a házához tartozó kulccsal már nem kellett megvárnom, míg befejezi a járőrözést majd eljön értem. Miután mindkét bátyám hazaért és elláttam őket megfelelő étellel és itallal, felkaptam a már előre becsomagolt cuccomat majd beültem az autómba és meg sem álltam La Pushig…

Miután bejutottam immáron a második otthonomként szolgáló házba, felsiettem a fürdőszobába majd egy nyugtató fürdőt követve kikészítettem az estére tartogatott meglepetésemet. Kifejezetten erre az alkalomra vásárolt fehérneműmet, mely a szürke színt képviselve igazán jól megy majd enyhén barnított bőrömhöz s a hozzá illő selyem leplet, melyet plusz kedvcsinálóként magamra öltök az este folyamán. Kislányos izgalommal vártam, hogy peregjenek a percek s végre hazaérjen Paul, az én Paulom.

Paul szemszög

Már negyvennyolc órája talpon vagyok és megállás nélkül járőrözöm. Jelenleg Jacob, Embry és Seth társaságában. Amióta tudomást szereztünk a jövőbe látó Cullen víziójáról megállás nélkül ez megy. Fogalmunk sincs hányan lesznek, de az biztos, hogy vérszomjas önkontrol nélküli vérszívókkal lesz dolgunk. Más esetben még talán örülnék is annak, hogy újabb példányoktól foszthatom meg a világot, most azonban amikor a farkas létemen és a barátaimon kívül létezik egy sokkalta fontosabb személy számomra, igazán nehéz erre koncentrálni. Az összecsapás holnap lesz és bár sosem szoktam az ilyesmiktől félni, mindig gondolkodás nélkül vetettem bele magam a harcba most mégis tartok némileg ettől. Jamie a ma éjjelt is nálam tölti, ami egyrészről örömmel tölt el, másrészről pedig már előre félek a saját vágyaimtól és azoknak erősségétől.

Egyre nehezebb mellette lennem éjszakánként, érezni a finom puha bőrét, az egész szobát körül lengő illatát melynél kellemesebbet még sosem tapasztaltam, elviselni kínzó érintéseit, melyeket képtelen vagyok következmények nélkül kiélvezni s a bennem tomboló vágyat, ami folyton simogatásra és szeretgetésre buzdít. A bennem tomboló érzések ellenére egyetlen egyszer sem próbáltam erőltetni a dolgot. A sok járőrözés miatt kevesebb alkalmunk volt együtt lenni s ez az, ami a leginkább kiborít. Legutóbb amikor három hosszú napon át kellett nélkülöznöm csókjait s a puszta látványát eljutottam arra a pontra, amikor már a többiek nem éppen kedves kérésére távoznom kellett a megfigyelés kellős közepén. Még saját magam számára is elviselhetetlen voltam nemhogy számukra, akik minden érzésemet és gondolatomat végig szenvedték velem együtt.

A mai éjjel egy nagyon fontos éjjel. A harc előtti utolsó éjszaka. Nem tudhatjuk, hogyan végződik majd az összecsapás, hogy sikerül-e végeznünk mindenkivel és ép bőrrel megúszni az egészet. Talán ez az utolsó este amit Jamie-vel tölthetek.

– Mindannyiunknak nehéz Paul, de nem tehetünk mást, mint amire születtünk, meg kell védenünk az embereket – üzente gondolatain keresztül az időközben megérkező Sam.

– Tudom – mondtam kurtán majd gondolataimat más témák felé irányítva megpróbáltam átvészelni azt az egy órát, ami még hátra maradt az az őrködésből.

Nem volt kedvem beszélgetni senkivel sem legfőképpen a legbensőbb gondolataimat, érzéseimet nem akartam megosztani egyikükkel sem s bár nehéz volt nem Jamie-n járatni az eszem, meg tettem, mert könnyebb volt nekem is és nekik is.

Mikor végre letelt az utolsó perc is megkönnyebbülten és eszeveszett sebességben száguldottam haza ahol minden reményem szerint már ott vár a leggyönyörűbb nő akit csak hátán hordott a világ. A fák szinte alig látható gyorsasággal tűntek el a hátam mögött, ahogyan elsüvítettem mellettük. Az erdő szélén megállva újra emberi alakot öltöttem majd miután magamra cibáltam nadrágom s cipőm a torkomban dobogó szívvel haladtam otthonom felé. Mikor megláttam a ház előtt parkoló már jól ismert autót még mindig meglepő izgalom lett úrrá rajtam. Két lépéssel átszelve a lépcsőfokokat léptem az ajtóhoz majd egy határozott mozdulattal ki is nyitottam azt. A még emberként is kiváló szaglásom miatt azonnal megéreztem Jamie egész házat betöltő vanília és kókusz illatát, a legfinomabb aromát, ami csak létezhet. Első utam a hálószobámba vezetett s szinte felszakítva az ajtót nyitottam ki azt, hogy minél előbb karjaimban tudhassam őt. A zárt ajtó mögött végül meglepő látvány fogadott. Este lévén odakint már régen lement a nap s csak az egyre sűrűbben megjelenő csillagok világították be La Pusht. A szoba azonban a kandallóban lobogó lángok fényében úszott. Mikor aztán tekintetem átsiklott e felett, megláttam a leggyönyörűbb és legcsodálatosabb nőt amint észveszejtő fehérneműjében feszít ágyamban, miközben ujjai hosszú combjain vándorolnak egyre feljebb és feljebb…

A fehérnemű

Breaking Dawn - Hajnalhasadás Élménybeszámoló

Breaking Dawn – Hajnalhasadás

Élménybeszámoló

Kezdeném azzal, hogy nincs olyan dolog, amit ennél jobban vártam volna az elmúlt egy évben! Minden nap ezen járt az eszem, és mint egy kislány a bababoltban örültem a hírnek miszerint végre megvásárolhatom a jegyet, a jegyet mely a legcsodásabb élménnyel fog megajándékozni! Az elvárásaim hatalmasak voltak a filmmel szemben ezt nem tagadom, azonban mikor az utolsó képkockák is leperegtem előttem egyetlen szó harsogott a fejemben MÉÉÉÉGGG!

Na de haladjunk szépen sorjában!

SPOILER VESZÉLY! CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE!

A torkomban dobogó szívvel ültem le a helyemre s néztem végig a film előtti előzeteseket. Aztán végre elérkezett a várva várt pillanat s a vászon vérvörös színbe burkolózott a közepén megjelenő Breaking Dawn – Hajnalhasadás felirattal. Aztán hirtelen minden kék lett megérkeztünk La Pushba. Az eső szokás szerint szakadt, majd kinyílt a piros házikó ajtaja s kilépett rajta a megmásíthatatlan és utánozhatatlan Jacob Black, kezében Bella és Edward esküvői meghívójával. Imádtam ezt a jelenetet, ahogy dühtől fortyogva rohanni kezd, pólóját ledobva magáról majd kirobban belőle a már oly jól ismert és csodált hatalmas, rozsdabarna farkas.

Rengeteg vicces jelenet volt, ezek között is az a bizonyos esküvő előtti utolsó éjjel, amikor Edward legénybúcsújára készül két testvérével Jasperrel és Emmettel. Az ezt követő álom mely nem másé volt, mint Belláé eléggé morbiddá sikerült s épp ez volt az, ami élvezetessé tette. Egy esküvő melyen minden hófehérben pompázik, s vörös rózsaszirmok hullnak a magasból. A Bellán látható ruha eszméletlen szép volt, nekem legalábbis nagyon tetszett. Ez az álom aztán persze rémálommá vált, de hogy miért ezt már nem árulom el! A következő, ami nagyon tetszett az, amikor végre elkezdődött az igazi esküvői ceremónia s láthattam Bellát teljes pompájában. A haja és a sminkje tökéletes volt semmi csicsa és miegymás, pont az, amit elképzeltem! Az a rész, míg Bella és édesapja, Charlie arra vártak, hogy megszólaljon a nászinduló iszonyat élethűre és valóságosra sikerült. Olyan volt mintha Kristen valóban saját esküvőjén lenne s az ekkor természetes idegesség jól látható volt arcán, ahogy mély levegőket véve próbált megnyugodni. Az esküvői ruhája bevallom nekem túlontúl egyszerű volt, ami viszont nagyon is tetszett az a ruha hátsó része, a hátán lévő kivágás. A partiról is mondanék néhány szót. A beszédek igazán viccesre sikeredtek, legfőképpen Charlie és Emmett beszéde tetszett, majd ha megnézitek, rájöttök miért is mondom ezt. Amit itt hiányoltam az nem más volt, mint a táncok. A könyvben ugye a mennyasszony mindenkivel táncol, Carlisle, Emmett, Jasper, Charlie, de itt csupán egyetlen „táncot” láthattunk Belláét és Edwardét, amit én nem is igazán neveznék annak.

Jajjj és végre eljött az a jelenet, amit olyannyira vártam! Edward és Bella a ház mögötti részhez sétáltak egészen közel az erdő fáinak takarásába. És akkor a fák közül kilépett Jacob, fehér hosszú ujjú ingjében s sötét nadrágjában. Leírhatatlan volt az érzés, ami ekkor végbe ment rajtam. Szívdöglesztő látványt nyújtott a bőre és a fehér ing közti kontraszt. A borostás arca csak még férfiasabbá és vonzóbbá tette őt a szememben. A találkozásuk, ahogyan Bella a nyakába ugrott örömében, nagyon megindítóra sikerült. A táncuk is tetszett, ahogy párszor a magasba emelve Bellát megforgatta őt. Na de ez a boldogság sem tartott sokáig s végül Jacob feldúltan távozott az ünnepségről. Jöttek a búcsúzkodások, Bella és Edward már indulásra készen, átöltözve fogadták a jó kívánságokat és miegyebeket. Az ekkor Bellán lévő ruha nagyon jó volt, és jól is állt neki, ahogyan a cipő is. A Charlie-s búcsú kissé szívfacsaróra sikeredett, de ennek minden bizonnyal ez is volt a célja. Még egy pont volt, ami számomra és Bella számára is szívfájdító volt, mégpedig az erdőből hallható fájdalmas farkasüvöltés.

Következzék a nászút!

A helyszín fantasztikus volt! Nem is tudtam volna ennél megfelelőbb helyet elképzelni! A ház csodálatos volt, a hálószoba kellőképpen romantikus és meghitt érzést keltett bennem. Az pedig, hogy egyenest az óceánra nézett, hát leírhatatlan! A nászéjszaka annak ellenére, hogy csak 12-es besorolású volt kellőképpen el lett találva. Nem volt túl kevés sem túl sok, pont megfelelő. Igazán romantikus, érzéki jelenet volt. A hosszú-hosszú ideje tartó várakozás már mindkettejük arcán látható volt és ez tetszett nekem. Eljött a reggel s bár ekkor még kevésnek bizonyult számomra a meghitt perceket vetítő idő, de amikor Bella emlékein keresztül láthattuk a folytatást kiengesztelődtem. Nem maradt el az ez utáni kisebb vita sem az újdonsült házaspár között, ami persze a Bellán ejtett foltok miatt alakult ki. Jöttek a különböző női praktikák, amik Edward elcsábítása érdekében történtek. A fehérneműk egytől egyig tetszettek és itt megjegyezném, az öcsém (16), aki egyébként nem tartja szép nőnek Kristent a film végeztével elárulta ez volt az a pillanat, amikor beleszeretett hősnőnkbe! Edward reakcióin nem csak én, de az egész mozi jót nevetett, vicces volt. Persze mind tudjuk ez az ellenállás nem tartott túl sokáig s végül beadta derekát. Hogy erről is mondjak némi negatívumot, volt egy dolog, amit nagyon hiányoltam, mert úgy gondolom az a könyvben is egy igazán fontos rész volt, mégpedig az a bizonyos álom, arról a gyönyörű bronzhajú, zöld szemű kisfiúról.

Eljött a pillanat mikor fény derül Bella terhességére. Rob ügyesesen eljátszotta lesokkolt vámpírt, s ahogyan vámpír gyorsasággal összepakolta a cuccokat még jobban alátámasztotta kétségbeesését. Nekem nagyon tetszett az, amikor a visszautazás alatt Bella és Edward szótlanul ülnek egymás mellett az autóban. Ez által látszott az a kimondatlan feszültség kettejük között. Mert míg Edward azért aggódott, hogy minél előbb kivehessék a Bella életét kockáztató „izét” addig Bella minden áron megakara védeni kettejük szerelmének gyümölcsét, a kis Edward Jacobot.

És igen újra feltűnt Jacob, s amint megtudja a mesét, amit Cullenék és Bella hitettek el Charlie-val eszét vesztve rohan a Cullen birtokra, bosszút állni tettükért. Bevallom, ez a jelentek kissé gyér volt, mármint a könyvben olyan jól le van írva az, ahogyan fortyog magában, ahogyan eltervezi kivel és milyen sorrendben kell végeznie ahhoz, hogy minél tovább életben maradhasson, természetesen azért, hogy a lehető legkevesebb Cullen maradjon életben. Persze ez mit sem von le Taylor színészi munkájának tökéletességéből, mert abban nem volt hiba! A pillanat, amikor tudatosul benne Bella él, jól látható meglepettséget tükröz Jacob arcán. Amikor látni véltem a már jócskán terhes Bellát elborzadtam, pedig itt még a későbbiekhez képest jól nézett ki.

Jöjjön egy újabb negatívum, amit most az Edward-Jacob párbeszédre terjesztenék ki. Ez a rész nem lett elég könyv hű. Nekem nem jött át az a szenvedés és gyötrelem, amit Edward érez a könyvben. Nem volt meg az a párbeszéd, ami ezt érzékeltette volna. Szerintem pont az volt benne a lényeg, hogy képes lenne akár félreállni az útból és elviselni azt, hogy Jacobé legyen Bella, ha az azt jelenti, hogy életben marad. De itt semmi ilyesmi nem volt! Ezt nagyon sajnáltam. Ismét megjegyezném ez nem Rob színészi képességeit vonja kétségbe, a forgatókönyvet lehetett volna kicsit másképpen alakítani!

Miután Jacob megpróbálta lebeszélni Bellát az öngyilkos küldetéséről – s persze mind tudjuk, hogy nem járt sikerrel – ismét feldúltan távozott a villából. Ekkor következett egy újabb nagyon szupi rész. Jacob farkas alakban rótta az erdőt s mindeközben minden emléke újra és újra lejátszódott fejében, amit ez által a falka többi tagjai is láttak. Minden farkas egytől egyik gyönyörű volt a legszebb mégis Jacob és Sam, legalábbis nekem ők tetszenek leginkább farkasként. A hallottak és látottak alapján Sam úgy dönt, a szerződés immáron nem létezik tovább s meg akarja támadni az ellenséget, tetteik miatt. Ekkor azonban fordul a kocka és Jacob lesz az, aki ellenkezik az ötlet és ez által Sam parancsa ellen. Nem ő az egyedüli, Seth egyetért Jacobbal, hiszen ő igazán megkedvelte Cullenéket s leginkább Edwardot. Sam alfa hangjának azonban egyikőjük sem volt képes ellenállni, így meghunyászkodva hallgatták parancsait. Kivéve Jacob, ő küzdött a nyomás ellen mely megpróbálta megtörni akaratát s végül ez sikerült is neki. Beismerve végre, hogy ő Ephraim Black leszármazottja, aki nem arra született, hogy mások parancsait kövesse, kivált a falkából. Tehát ez a részlet is remek volt, mind a látványban, mint minden másban. A farkasok közti kommunikáció is remekül meg lett oldva.

Az idő telt Bella pedig egyre ramatyabbul nézett ki. Jacobhoz időközben csatlakozott Seth és Leah is. Az idő haladtával Bella egyre soványabb és betegebb lett. Láthattunk egy vizsgálatot is, amit a Carlisle irodájában berendezett vizsgálóban végeztek el. Ekkor világosították fel Bellát, miszerint ha ez így folytatódik, még az előtt megáll a szíve, hogy megszülhetné a babát. Bella jól láthatóan megrémült ettől, de még mindig az az egy volt fontos számára, hogy a baba életben maradjon. Ekkor jött el a következő kedvenc részem. Edward kirohanása. Pontosan azért nyerte el ennyire a tetszésemet, mert még sosem láthattuk ilyen módon viselkedni őt, főleg nem Bellával szemben. Bella ennek ellenére is hajthatatlan volt. Az ezután következő jelenet igazán kiverte nálam a biztosítékot és mégis imádtam, pont az miatt, mert ennyire visszataszító és megdöbbentő volt. Rosalie és Bella éppen a fürdőszobában voltak, Rose Bella fürdővizét készítette amikor Bells a tükörhöz lépett majd a köntösétől megszabadítva felsőtestét láthattuk a kiálló csontokat, melyeket már csak a bőr fedett. Drámai pillanat volt ez számomra.

Miután Jacob belső monológja segítségével rájöttek talán a babának sokkalta inkább vérre, mint emberi táplálékra van szüksége láthattuk amint Bella egy egész pohárnyi vörös folyadékot fogyaszt el szívószál segítségével. Ennek hatására valamivel jobban érezte magát.

Egy újabb mókás rész volt az, amikor a baba neveiről beszélgettek. Bella már tudta, ha fia lesz E. J. (Edward Jacob) –ként fogja elnevezni, ha lány, akkor pedig Renesmee (Renee + Esme) –ként. Jacob számára mindkettő abszurd volt, amit mimikája segítségével igazán mókásan kis is fejezett.

Elérkeztünk a szülés pillanatához, ami igazán drámai hatásokkal tűzdelt lett. Amikor Bella gerince eltörik és a padló felé zuhan. Ahogyan az ö szemén keresztül láthattuk a körülötte sündörgő, rohangálókat, akik próbáltak segíteni neki. A vérfagyasztó sikolyok melyek elhagyták száját, s az arcán látható fájdalom fantasztikus volt. Ahogyan azt előre mondták a szülés morbid és igazán véres jelenet lett. Ahogy Edward küzd szerelme életéért.

S végre megpillanthatjuk a babát! Bella még ezután pár pillanat erejéig magánál van, és aztán, bumm, képszakadás. Végül a baba Rosalie-hoz kerül, a két férfi pedig minden erejével azon van, hogy életben tartsa szívüknek elrablóját, Bellát. Én, aki jól tudom mi lesz a vége s tisztában vagyok azzal, hogy semmi baja nem esik, halálra izgultan vártam mi történik ezek után. Ismét meg kell, dicsérjem Kristent, mert remekül alakította a hallottat. Ahogyan Edward próbálta megmenteni őt, és megannyi sebet ejtett szerelmén, hogy ezzel is elősegítse az átváltozást, ahogyan könyörgött neki, hogy ne hagyja el… Ez volt az a pillanat, amikor majdhogy elsírtam magam. Mikor Jacob összetörve hátrált a mozdulatlan test mellől a szívem szakadt meg érte! Amikor kiment a ház elé és sírva rogyott a földre, jajj hát kivoltam! Úgy megvigasztaltam volna. Ügyes alakítás volt! Grat Taylor! Aztán testtartása megváltozott, tudjátok az a bizonyos „Ezért megöllek” kifejezés ült ki az arcára. Felpattant majd egyenest a nappaliba ment, ahol meglátta a kandallóval szemben ülő Rosalie-t, karjában a kis Renesmee-vel. Hagy jegyezzem meg, hogy míg a szülés pillanatában látott baba egy valódi csöppség volt, az ekkor már Rose-nál lévő egy számítógépes kreálmány, ami nem nyerte el a tetszésemet. Bevallom a bevésődéses jelenettel szemben voltak a legnagyobb elvárásaim, mert számomra az egy igazán fontos és kedvelt rész volt a könyvben. Féltem, hogy nem lesz eléggé átható és érezhető az, ami akkor végbe megy farkasunkban. DE sikerült! Rohadt jó lett és nagyon ügyes volt Taylor! Emlékszem olvastam egy interjút még a film előtt, amiben a bevésődésről volt szó. Akkor Taylor úgy nyilatkozott ettől félt ő is a legjobban mert csak annyit mondtak neki : „Nézd azt az x-et a falon és vésődj be!”Hát ő megtette és nem is akárhogyan! Ejtenék néhány szót az imprinting alatt látható hölgyeményről. A kis McKennzie gyönyörű kislány, remek választás, azonban amikor láthattuk a már felnőtt Renesmee-t hát enyhén fogalmazva nem valami szép.

Lassan a végére érünk a bevésődés után megérkeztek a farkasok. Megtámadták Cullenéket és egy eléggé szoros harc alakult ki köztük és kedvenc vámpírjaink között. Aztán megjelent Taylor ember alakjában s megállásra utasította őket. Az előzetesben is hallhatjuk, amint elhangzik ez a bizonyos mondat: „If you kill her, you kill me!” (Ha őt megölöd, engem ölsz meg!) Én akkoriban teljesen biztos voltam abban, hogy ezt majd Bellára fogja érteni, de nem! Hiszen Bella többé nem jelentett neki többet jó barátnál, az, aki innentől fogva a földhöz kötötte őt Nessie volt. Ekkor még Edwardon kívül senki nem értette miről beszél, azonban amikor Sam megtámadja Jacobot és ő ennek hatására átlényegül, a másik alfa számára is világossá válik, már nem tehet semmit. Hiszen ahogyan azt Edward is elmondja, a többieknek egyikőjük sem bánthatja a másik lenyomatát, tehát a lánya most már biztonságban van. Ez is egy nagyon jó rész volt.

A végén láthatjuk, amint Bella ott fekszik az orvosi ágyon, ahogyan átöltöztetik, megfésülik őt. Mindeközben ő teljesen mozdulatlan mintha aludna. Belül azonban szenved, úgy érzi mintha élve máglyára vetnék és égetnék el testét. A rendező és az ezért felelős emberek nagyon jól megoldották, hogy még ezt is módunkban álljon látni. Nyomon kísértük, ahogyan a méreg végig halad testén és gyógyítja meg sebeit. Ahogyan egyre szebb és szebb lesz. Hallhatjuk, ahogyan gyenge szíve küzd az életben maradásért, azonban végül ezt a szervét is eléri a méreg. Egy utolsó hangos dobbanás és vége! Az átváltozás befejeződött! A szemünk elé tárul egy új és gyönyörű Bella! A kamera ráfókuszál, majd kinyitja vörösen izzó szemeit!

Hát ez lenne az én véleményem erről a filmről! Felsorolhatnám az összes jelzőt, ami tökéletességét jellemezné, de nem teszem, nézzétek meg ti is és rájöttök mik is ezek a szavak!

Ezúttal is szeretnék gratulálni Kristennek, Robnak és Taylornak remek munkájukért, mert higgyétek el, megérdemlik! Köszönöm nekik, hogy ilyen szép pillanatokat szereztek nekem!

Már nagyon várom a második részét bár bevallom az izgatottság mellett némi félelem is lakozik bennem. Azzal a résszel végleg lezárul a saga és nem lesz több izgatott várakozással töltött év…

Ha valaki esetleg nem ért egyet az itt leírt véleményemmel az nyugodtan írja meg nekem!

Puszillak titeket Tw fanok!

U.i.: Aki megnézi, a filmet ne hagyja el a termet a stáblista megjelenésekor! Mert van még tovább is!

Novella?

Hát sziasztok Drágáim!

Lenne egy olyan bejelentésem, ami néhányatoknak esetleg jó hír néhányatoknak talán nem, de mindenestre remélem, hogy végül mindenkinek elnyeri majd a tetszését. A héten nem valószínű a friss, ugyanis a Tiszti által kihirdetett versenyen tovább jutottam, és így írnom kell egy novellát, amiből már tíz oldal kész van. Amint elkészül, létre hozok majd egy külön blogot a novelláim részére és remélhetőleg azok is tetszeni fognak nektek!

Puszillak titeket és ne feledjétek még 10 nap és jön a várva várt Breaking dawn – Hajnalhasadás!!! Irány moziba mindenki!!! Jah és természetesen jövök majd egy külön élménybeszámolóval!

Puszillak titeket!

Bee

22. fejezet - A szerelem kék madara

Nos, remélem, mindenkinek elnyeri tetszését ez a fejezet. Tegnap reggel pattant ki a fejemből ez az ötlet. Ez az egyik legkedvesebb számomra, és ezért is remélem, hogy ti is így éreztek majd.

Jó olvasást!

Millió puszi

P. Sawyer

A szerelem kék madara

Az estém álmatlanul és teljes nyugalomban telt. Amikor reggel végre kinyitottam a szemeimet s kinéztem az ablakon, az erdő gyönyörű fáival találtam szembe magam. Kellemes volt, és itt mintha még a levegő is frissebb lett volna. Az ablak előtt álló fa egyik ágán, egy apró madárka üldögélt. Hihetetlenül kék színe volt. Szárnyainak és farkának ében fekete árnyalata, csak még hangsúlyosabbá tette a látványt. Észre sem vettem, mikor keltem ki az ágyból, már csak Paul ölelő karjaira figyeltem fel. Az ablaknál álltam, miközben egyik kezem az üvegen pihenve rajzolta körbe a gyönyörű állat körvonalait.

– Hát te meg mit csinálsz? – kérdezte Paul, miközben arcát a nyakamba rejtette, apró csókokat hintve rá.

– Ezt, nézd! – mutattam ámulásom tárgyára. Paul arca döbbentséget sugárzott és úgy tűnt bár tudja, miféle madárról van szó, még jómaga sosem látott ilyet. – Ugye milyen gyönyörű? Sokat üldögél az ablakod előtt? – kérdeztem. Könnyen előfordulhat, hogy minden nap itt ücsörög, és Paulnak már fel sem tűnik jelenléte.

– Ami azt illeti, most van itt először, és elég abszurd, hogy tényleg létezik. Bár, már nem szabadna meglepődnöm semmi ilyesmin – felelete. Létezik? Mégis mi? A madár? Nem egészen értettem miről beszél, ezért azon nyomban meg is kérdeztem tőle, mire is utalt az imént.

– El sem hiszed, hogy létezik? – Kedvesem a legédesebb mosolyra húzta ajakait, miközben kisöpört egy tincset arcomból.

– A La Pushban élőknek, mint minden másról, erről az aprócska madárkáról is van egy legendája, Mende-mondája. Úgy tartják, hogy minden egyes ilyen madárban, két összeforrt lélek egyesült ujjá. Az igaz szerelemben elhunyt őseink lelkének két fele. Egy alakváltóé és a… – Miközben Paul mesélt, valami különleges érzés lett úrrá rajtam. Úgy éreztem, ez valami nagyon különleges dolgot jelent. Vajon miért pont akkor tűnt fel, amikor Ő és én végre egymásra találtunk?

– Bevésődéséé – fejeztem be megkezdett mondatát.

– Igen – bólintott egyetértően, miközben mélyen a szemembe nézett. Mintha onnan szeretné kiolvasni, mit gondolok minderről. Úgy éreztem, van még valami, a történet itt még nem ért véget.

– Folytasd, kérlek! – Legelbűvölőbb pillantásomat bevetve, vettem rá a legendájuk folytatására.

– Büntetni kéne ezt a nézést! – mondta megadva magát, én pedig jót derültem arckifejezésén.

– Ezt bóknak veszem! – kontráztam, majd kacéran rákacsintottam. Eredeti kérésemet nem elfelejtve, ismét a folytatásra ösztönöztem.

– Jó, jó! A legenda szerint, ezek a madarak sosem mutatkoznak a nyilvánosság előtt. Csak azok számára válnak láthatóvá, akik között ugyanazt a megmásíthatatlan és legyőzhetetlen szerelmet vélik felfedezni, mint amiben ők is éltek életük hajdanán. – Ittam minden szavát s úgy hittem ez valóban igaz lehet. Annyira szép történetnek tűnt, hinnem kellett, hogy minden rossz mellett, ami eddig történt velem, létezik egy ennyire tiszta és varázslatos dolog, mint ez. Észre sem vettem mikor csordultak ki első könnycseppjeim, de már megállíthatatlanul patakzott. Paul kissé riadtan figyelte kitörésem. Ha jobban belegondolok, akkor jól tudom miért hatott meg ennyire ez a történet, de mivel megfogadtam, nem töprengek többet ezen azonnal abba is hagytam a miértek latolgatását. Paul egyre kétségbeesettebben itatta fel könnyeimet csókjai segítségével, miközben minden csók után pityergésem miértje felől érdeklődött. Tudtam, mondanom kell valamit, azonban az igazságra még nem álltam készen. Szükségem volt még időre, arra, amiből fogalmam sincs mennyim van még hátra.

– Szépségem, kérlek, mond el mi a baj! Segíteni szeretnék, de ha nem mondod el mi történt, akkor nem tudok – kérlelt továbbra is. Az agyam valami megfelelő válasz után kutakodott, azonban semmi ésszerűt nem talált. – Nem bírom nézni, ahogyan sírsz! Képtelen vagyok elviselni ezt… – Hangja kezdett kissé meggyötört lenni, mintha valóban fájdalmat okozna számára az, amilyen állapotba jelenleg kerültem.

– Ne haragudj csak, nem is tudom mi ütött belém. Kérlek, ha van még valami, akkor folytasd! – Mondandóm nem nyugtatta meg s továbbra is aggódva figyelte minden rezdületem.

– Jamie, nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, ha tovább firtatnánk ezt a témát – bizonytalankodott tovább. – Inkább gyere és reggelizzünk meg a konyhában – mondta s bár csábító volt az ajánlata, én mégis megmakacsolva önmagam, maradni akartam. Ismét az ablakhoz léptem, leültem az ablak alatti párnázott padkára s tovább csodáltam a még mindig minket figyelő madarat.

– Látta már más is? Illetve mások? – kérdeztem.

– Nem, tudtommal a falka egyetlen bevésődött tagja sem találkozott még a Szerelem kék madarával. – Hirtelen, felé kaptam fejem, s utolsó szavai, mint a beragadt magnószalag, úgy játszódott le fejemben újra és újra.

– Hogyan nevezted?

– Nem én neveztem el, a legenda szerint hívják így – felelte. Tekintetem a madárka és Paul közt járattam. Ha igaz, amit a Quileute ősök legendáiról mesélt, és ez a kicsinyke, kék madár valóban az, akinek mondják, akkor ennek a megmagyarázhatatlan erőnek Paul és köztem, sokkal nagyobb és jelentősebb oka van, mint azt gondoltam. A bevésődésre, mint olyanra, mindeddig különleges dologként gondoltam, sőt éreztem, hogy ez egy nagyon erős kötelék kettőnk közt. Biztosra vettem, nem véletlen, hogy pont nekünk fedte fel magát a szerelemnek kék madárkája.

Két lélek egy testben…

Paul és én egyelőre egy lélek két testben vagyunk, de vajon, ha meghalunk egyszer, akkor a mi lelkünk is eggyé forrva, testre lel egy ilyen kékellő szárnycsapkodóban? Paul halálának még a gondolata is szörnyű és szívfakasztó volt, azonban jól tudtam a halál minden ember sarkában ott kullog, és csak a megfelelő időre vár, hogy lecsaphasson s megfoszthasson életünktől. Jelen pillanatban az én időm sokkal közelibb, mint szívem választottjáé, így okkal vetődhet fel bennem a következő kérdés… Ha eljön a vég, s szememben kihunynak a fények, vajon, a lelkem hol várja meg, másik, a Paul által birtokolt felét? Megrekedve az emberek, vámpírok és alakváltók világában? Esetleg létezik egy külön várószoba erre a célra? Na de, hogyan is várhatnám annak halálát, akinek minél hosszabb és boldogabb életet kívánok? Megannyi megválaszolatlan kérdés, amire minden bizonnyal senki sem tud biztos és konkrét választ adni számomra.

Az órára pillantva, meglepve vettem tudomásul, hogy már kilenc óra is elmúlt és ideje lenne hazamennem. Nem tudom mennyi ideig ülhettem csendben, elgondolkodva az új információkon, de Paul egyetlen szót sem szólt. Továbbra is karjaiban tartott, miközben ujjaival karomat, lábamat cirógatta. Egyáltalán nem vált kínossá a kettőnk közt beálló csend, mi több meghitt és kellemes pillanatokat szerzett számunkra. Az én hangom törte meg ezt a némaságot, s mi sem mutatta jobban szótlanságom idejének hosszát, mint hangszálaim reszelős ércessége.

– Azt hiszem, ideje lenne haza mennem. Van egy olyan érzésem, hogy még vár rám egy alapos felvilágosítás, drága bátyáim részéről. Na, nem mintha ne mondták volna már el, vagy ötezerszer – dramatizáltam túl kicsit a dolgot.

– Rendben, de mihamarabb meg kell ismételnünk a tegnap estét – kezdte, miközben csillogó szemekkel végigmustrált. Aranyos és igazán imponáló volt maga tény, hogy egy szimpla együttalvással ekkora örömet tudtam, illetve tudtunk egymásnak okozni. Mi sem bizonyíthatja jobban egy férfi szerelmét, mint a hűsége, odaadása, toleranciája a másik fél felé.

– Csak nehogy túladagolásban elhunyj itt nekem! – poénkodtam tovább. Ezen kijelentésem hallatán az egész házat betöltő nevetésbe kezdett. Jókedve azonnal átragadt rám is.

– Belőled sosem elég! A Te esetedben nem létezik olyan szó, hogy sok… – Magához rántva, szenvedélyes csókot váltottunk egymással s még mielőtt Paul ismét megfosztott volna, az imént magamra öltött ruhadarabjaimtól, lehűtve érzékeimet, gyengéden elhúzódtam mézédes ajakitól, ölelő karjaitól.

– Ahogyan belőled sem, de bármennyire is nem akaródzik, mennem kell, ha csak nem akarod, hogy Nathan kitekerje a nyakam – fenyítettem meg, ám nem csak én, de ő is jót nevetett rajta.

– Nem is értem miért pont Nathan… Úgy tudom Lucas a legidősebb. Nem neki kéne a szigorúbbnak lennie? – kérdezte még mindig nevetve.

– Ahogy mondod, úgy lenne logikus, normális ha Luke-é lenne a szigorú szerep, azonban ez nálunk valamiért másképpen van. Nálunk Luke a jó zsaru, Nathan pedig a rossz! Amikor még Los Angelesben laktunk és jött egy srác, akinek szándékában állt velem tölteni a szabad idejét, mindig Nathan volt a felbujtó. Ő találta ki, vette rá Lucast, hogy valamilyen módon elijesszék szegénykéket – meséltem, s közben lepergett előttem néhány ilyen emlék, és bár akkor dühített ez a viselkedésük, most igazán viccesnek találtam. Amikor végre sikerült abbahagynom kacagásom, Paulra pillantottam s úgy tűnt ő nem szórakozott ezen olyan jól mit én.

– Most mitől lettél ilyen morcos? – kérdeztem, miközben gyorsan magamra rángattam cipőimet.

– Semmi, csak belegondolni, hogy előttem is voltak… olyan merész emberek, akik kikezdtek veled, hogy is mondjam, kissé felbőszít. De ne is törődj velem! – legyintett egyet, majd ismét megcsókolt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire kiborítja ez a dolog. Bár jobban belegondolva, és látva magam előtt a jelenetet, amint más nőket kényeztet akképpen, ahogyan engem, kissé idegfeszítő egy vetítésnek látszott, így gyorsan el is hessegetem ezeket a képeket.

– Nem az számít kik voltak, vagy hányan voltak előtted, hanem az, hogy mostantól csak Te leszel és senki más! Rendben?

– Rendben – mondta, majd kettesben lementünk a földszintre, onnan pedig ki a házból egyenesen az autómig, ami még mindig Jacobék háza előtt állt. Fájdalmas búcsút vettünk egymástól, ő ment Samhez én pedig haza.

– Vigyázz magadra Szépségem! – kérte, miközben csókot nyomott homlokomra.

– Ezt inkább én mondhatnám neked! Nem én vadászok vérengző vámpírokra! Úgyhogy vigyázz magadra, mert ha bármi bajod esik, még én is elagyabugyállak. – Még egy utolsó lélegzetelállító mosoly, egy utolsó szippantás az illatából és bevágódtam a kocsimba. Mikor végleg kihajtottam La Push területéről s felpillantottam a tiszta égboltra, láttam, amint a kékben pompázó madárka, fürge szárnycsapásaival át szeli a felettünk elterülő eget. Akaratlanul is mosolyra húzódtak ajkaim.

Hamar hazaértem. Valahogy biztosra vettem, hogy Nathan és Lucas türelmetlenül várja érkezésemet, a konyhában ülve, miközben azt tárgyalják vajon meddig mehettem el tegnap éjjel. Nagy levegőt véve, beléptem az ajtón, és amint lepakoltam a tatyóimat, egyenest a konyhába mentem. Ahogy gondoltam, ott ütlek mindketten s úgy tettek, mintha valami igazán izgalmas dolgot vitatnának meg.

– Sziasztok, srácok! – köszöntem, majd mindkettőjüknek puszit nyomtam az arcára és ezt követve a hűtőhöz léptem.

– Szia! Nos, hogy telt az estéd? – kérdezte Nathan. Az imént elővett narancsléből, öntöttem magamnak, majd visszatettem a helyére. Hatalmas kortyokat löttyintettem le kitikkadt torkomon, Nathan pedig egyre feszültebben meredt rám. – Nem szándékozol válaszolni a kérdésemre? – Úgy láttam, kezd egyre dühösebb lenni, amit őszintén szólva nem értettem. Tudtam, hogy ő minden bizonnyal nehezebb eset lesz, mint Lucas, de erre a dühödt arckifejezésre nem számítottam.

– Az estém köszöni szépen csodásan telt. – A kérdésére adott válaszom nem éppen lett kedvére. Hirtelen felállt eddigi helyéről, majd indulatosan az asztalra csapott egyet. Ijedtemben összerezzentem és még a kezemben tartott pohár is kiesett markomból. Hatalmas csörömpöléssel ért földet a konyha márványpadlóján. Tekintetemmel rögtön Lucast kerestem, és úgy láttam, Nathan reakciója nem csak engem, de őt is meglepte.

– Nate, nyugodj már le, mi a fene ütött beléd? – vonta kérdőre öccsét, miközben segítségemre siettet a törött pohár darabjainak összeszedésében.

– Mi az, hogy mi ütött belém? Az egész éjjelt annál az indián fiúnál töltötte és még képes vagy azt kérdezni, hogy mi ütött belém? – A hirtelen jött haragommal és indulatommal még magamat is megleptem, de nem bírtam megfékezni megeredt nyelvemet, főleg azok után, ahogyan kiejtette száján, Paul származását.

– Ne nevezd így! – emeltem meg hangom, életemben először, vele szemben.

– Hogyan? – kérdezte.

– Idézem: „Az egész éjjelt annál az indián fiúnál töltötte.”– Az indián szót kellőképpen megnyomtam, minél érezhetőbb legyen számára, miért is akadtam ki rá.

– Miért talán nem az indián rezervátumban lakik? – prüszkölte az arcomba.

– De igen ott, és csak, hogy tudd csodálatos hely. Nem emlékszem, mond mióta zavar téged mások hovatartozása? – vontam kérdőre. Nem ismertem ezt a fiút, akivel jelen pillanatban beszéltem, és nem is tetszett nekem az idegen Nathan.

– Nem érdekel most sem, csak… csak nem tetszik, hogy ilyen hamar vele töltötted az estét. Jamie még alig ismered, még csak alig múltál tizennyolc éves… – Na, ez volt az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban. Nem egészen értettem, hogy jön ahhoz, hogy kioktasson, hiszen oké, hogy a bátyám, de azért annyival nem idősebb nálam, hogy ilyen szavakat használjon irányomban.

– Nathan, tudod nagyon jól, hogy Te és Lucas vagytok a legfontosabbak számomra, legalábbis mindeddig csak Ti voltatok. De most, amióta végre képes vagyok közelebb engedni magamhoz másokat is, belépett az életembe egy harmadik személy, akiért szintén képes lennék akár a csillagokat is lehozni az égről. Erre Te, jössz ezzel a fensőbbséges beszéddel, ami igazán sértő, ráadásul kissé felháborító is, nem gondolod? Úgy beszélsz, mintha évtizedekkel felettem járnál, már ami a korodat illeti, és még mindig csak egy loknis kislányt látnál magad előtt, ha rám nézel.

– Mégis, hogyan szerethettél meg valakit ilyen hamar? – Jött az újabb kérdése. Erre azonban nem tudtam mit felehetnék, hiszen nem mondhattam azt, hogy Paul egy alakváltó farkas, aki bevésett és már évszázadokkal ezelőtt meg volt írva, hogy neki és nekem egyszer találkoznunk kell és egymásé kell, hogy legyünk.

– Ezt miért nem kérdezed meg Luke-tól? Ő vajon hogyan szeretett bele ilyen gyorsan Tanyába? Mert ugye mind tudjuk, hogy így van, még ha nyíltan nincs is kimondva. Nem is szükséges elég, ha rá nézel, ha csak szóba kerül.

– Az más… – kezdte, amitől még inkább felment bennem a pumpa.

– Szóval más? Mégis miért? Tán azért mert én lány vagyok? – förmedtem rá ismételten.

– Nathan, Jamie, most már elég legyen! – szólalt meg ismételten Luke.

– Tudod, Nathan, tőled soha nem vártam volna ezt a viselkedést. – Eddig elfojtott könnyeim utat törtek maguknak, és patakként csörgedeztek végig arcomon. Könnyeim láttán, Nathan arca fájdalmas és megbánt lett.

– Jamie… – Nem akartam tovább hallgatni őt. Nem bírtam tovább egy légtérben maradni vele, így se szó se beszéd kiviharzottam a hátsó ajtón. Nem akartam elmenni, csak a megfelelő pillanatot vártam arra, hogy visszamehessek a házba, és a szobám megnyugtató falai közé kerülhessek. Nem telt bele tíz percbe és hallottam amint Nathan autójának motorja felbőg, majd padlógázzal kilő a feljáróról. Azonnal megcéloztam eltervezett úti célom s még mindig könnyektől ázott arcomat párnámba temetve, vetettem magam ágyamra.

Rengetegszer lejátszottam magamban vitánkat és minden alkalommal csak egyre fájóbb ponttá vált lelkemben. Miután a már hosszú órák óta párnámba fúrt arcomat az erkély ajtaja felé emeltem, megdöbbenve figyeltem fel, a kilincsén nyugvó csicsergőre, arra a szárnyas állatkára, amit a Quileute legenda szerint a Szerelem kék madarának hívnak. Önkénytelenül görbült mosolyra ajkam, és egy egészen röpke pillanatra, sikerült megfeledkeznem a pár órája történt fájdalmas percekről. Mint mondtam, csak pár pillanat volt az egész, mert ezután néhány félénk kopogtatás zavarta meg, a beállt csendet.

– Jamie, kérlek, engedj be, és beszéljük meg! – próbálkozott serényen, azonban egyetlen szóra sem méltattam. – Hercegnőm, kérlek, ne haragudj! Mindent visszaszívok, igazad van, eltúloztam a dolgokat… én csak… – Bár még mindig fájó volt az emléke annak a nem rég történt vitának, mégis annyira szerettem azt az idiótát, aki az ajtóm előtt ácsingózott, hogy képtelen voltam a hosszas haragtartásra vele szemben. Azonban még mielőtt, túl könnyen megbocsátást kapott volna, úgy döntöttem, hogy megérdemel némi bűnhődést. Még egy órával az első kopogtatása után is kérlelt, ám én még mindig néma üzemmódban tettem a dolgom. Az egész napomat a szobámban töltöttem s úgy hét óra tájt elmentem fürdeni, majd kipihenve a ma történteket hamar ágyba bújtam és álomba zuhantam.

Furcsa egy álmom volt, méterekkel a föld feledt lebegtem és onnan figyeltem a szeretteimet. Először Nathant, Lucast és a Tanyáéval összefonódott kezét, majd a helyszín megváltozott és a La Pushban lakó, szívemnek kedves embereket figyeltem immáron. Végül megláttam Pault, amint ott ült szobájában, egyedül s egy közös képet nézeget. Furcsa hangra lettem figyelmes. Talán szárnyak ütemes csapkodásához hasonlíthatnám... Aztán, mint a villám, úgy csapott belém a felismerés… Minthogy az imént lebegésnek vélt pozícióm téves következetésnek bizonyult. A hang valóban szárnyak verdesése volt, méghozzá az én szárnyaimé. Nem lebegtem, hanem repültem s vártam lelkem másik felét.