23. fejezet - Valaminek a kezdete (Teljes fejezet)

Valaminek a kezdete

(Néhány héttel később)

A napok csak úgy repültek a fejünk felett, miközben rendszeresen jártam a kezelésekre, a farkasok és Cullenék pedig minden pillanatot megragadtak a gyakorlásra az előttük álló csata pozitív kifejlete érdekében. Paul és a többiek rengeteg időt töltöttek járőrözéssel és ebből kifolyólag elég ritkán láttuk egymást. Az együtt töltött pillanataink azonban igazán tartalmasra és meghittre sikeredtek. Az elmúlt idő alatt annyi minden történt. Bella és én sikeresen leérettségiztünk, a vizsgálatok és kezelés alapján az állapotom továbbra is stagnál, amiről nem igazán tudom eldönteni jó hírnek számít e vagy sem. Lucas és Tanya kapcsolata egyre mélyebb vizekre evezik, misem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy immáron már Luke is tudomást szerzett a természetfeletti lények valós létezéséről. Igaz, Tanya nem önszántából avatta be kedvesét legféltettebben őrzött titkába. Úgy két hete történt, hogy a párocska közös programja alkalmával Tanya kisebb összetűzésbe keveredett egy ember lánnyal. A kiváltó ok nem más volt, mint az a bizonyos zöld szörnyeteg mely sok kapcsolat megrontója manapság. A bátyám sem hülye, így egyre több árulkodó jelet vett észre, amit nem hagyott szó nélkül. Mikor megtudta az igazságot nem is igazán az zavarta mi is valójában Tanya illetve Cullen család, hanem az, hogy mindeddig eltitkolta illetve titkoltuk előle. Két legyet egy csapásra elv alapján s bár nem szándékosan, de végül Nathan is megtudta az igazságot. Így mára már minden titokról lehullt a lepel, kivéve az enyémről. Már annyiszor szándékomban állt végre kimondani Paul előtt is, hogy mi történik velem, de valahogy sosem volt megfelelő a pillanat. A mai nap igazán nehéz számomra, mert tudom mi következik. Alice jövendölése szerint holnap kerül sor az összecsapásra. Az utolsó este a harc előtt… Bevallom, bár nem mutatom senki számára sem, de a gondolat, hogy bármi történhet Paullal vagy akár a barátaimmal a saját halálom okozta félelemnél is erősebb aggodalmat kelt bennem. Mint az kiderült a Denali klán nem harcol Cullenékkel mégpedig azért mert a köztük és a farkasok közti békés állapot még mindig fennáll. S bár Carmen, Elazar, Irina és Kate elhagyták Forksot, Tanya továbbra is itt maradt, hiszen drága bátyámhoz fűződő érzései idekötik őt. Mostanra már igazán megkedveltük egymást, ami szemmel láthatóan Lucasnak is kedvére van. Számomra csak az fontos, hogy biztonságban legyen, s úgy tűnik mára már Tanya is rendelkezik annyi önerővel, hogy kibírja bátyám mellett anélkül, hogy bármi bántódása esne. Már elmúlt délután öt óra is és én pedig itt ülök szobám magányában, miközben folyamatosan a ma éjszakán jár az eszem.

A Nathannel való veszekedésem óta már jó néhány éjjelt töltöttem Paulnál és persze ezek után már nem volt ebből semmiféle probléma. Az egymás mellett töltött éjszakáink az idő múlásával egyre kínzóbbak és kínzóbbak lettek mindamellett persze, hogy a legboldogabb perceim többsége akkor pergett le. Az egymás iránt érzett vágyaink mostanra már kibírhatatlan mértékűre gerjedtek s néha-néha már igencsak erős önmegtartóztatásra van szükségem, s ezzel nem vagyok egyedül. Ezért is ilyen fontos számomra a ma este. Mert bár gyűlölök és nem is akarok erre gondolni egyetlen pillanatra sem, könnyen előfordulhat, hogy ez az este az utolsó este, amit Paul és én együtt tölthetünk. Luke-kal és Nathannel már lebeszéltem a dolgokat miszerint ma sem alszom itthon így már csak össze kellett pakolnom a dolgaimat és elindulni La Pushba. Mivel legutóbbi találkozásunk alkalmával Paul meglepett egy a házához tartozó kulccsal már nem kellett megvárnom, míg befejezi a járőrözést majd eljön értem. Miután mindkét bátyám hazaért és elláttam őket megfelelő étellel és itallal, felkaptam a már előre becsomagolt cuccomat majd beültem az autómba és meg sem álltam La Pushig…

Miután bejutottam immáron a második otthonomként szolgáló házba, felsiettem a fürdőszobába majd egy nyugtató fürdőt követve kikészítettem az estére tartogatott meglepetésemet. Kifejezetten erre az alkalomra vásárolt fehérneműmet, mely a szürke színt képviselve igazán jól megy majd enyhén barnított bőrömhöz s a hozzá illő selyem leplet, melyet plusz kedvcsinálóként magamra öltök az este folyamán. Kislányos izgalommal vártam, hogy peregjenek a percek s végre hazaérjen Paul, az én Paulom.

Paul szemszög

Már negyvennyolc órája talpon vagyok és megállás nélkül járőrözöm. Jelenleg Jacob, Embry és Seth társaságában. Amióta tudomást szereztünk a jövőbe látó Cullen víziójáról megállás nélkül ez megy. Fogalmunk sincs hányan lesznek, de az biztos, hogy vérszomjas önkontrol nélküli vérszívókkal lesz dolgunk. Más esetben még talán örülnék is annak, hogy újabb példányoktól foszthatom meg a világot, most azonban amikor a farkas létemen és a barátaimon kívül létezik egy sokkalta fontosabb személy számomra, igazán nehéz erre koncentrálni. Az összecsapás holnap lesz és bár sosem szoktam az ilyesmiktől félni, mindig gondolkodás nélkül vetettem bele magam a harcba most mégis tartok némileg ettől. Jamie a ma éjjelt is nálam tölti, ami egyrészről örömmel tölt el, másrészről pedig már előre félek a saját vágyaimtól és azoknak erősségétől.

Egyre nehezebb mellette lennem éjszakánként, érezni a finom puha bőrét, az egész szobát körül lengő illatát melynél kellemesebbet még sosem tapasztaltam, elviselni kínzó érintéseit, melyeket képtelen vagyok következmények nélkül kiélvezni s a bennem tomboló vágyat, ami folyton simogatásra és szeretgetésre buzdít. A bennem tomboló érzések ellenére egyetlen egyszer sem próbáltam erőltetni a dolgot. A sok járőrözés miatt kevesebb alkalmunk volt együtt lenni s ez az, ami a leginkább kiborít. Legutóbb amikor három hosszú napon át kellett nélkülöznöm csókjait s a puszta látványát eljutottam arra a pontra, amikor már a többiek nem éppen kedves kérésére távoznom kellett a megfigyelés kellős közepén. Még saját magam számára is elviselhetetlen voltam nemhogy számukra, akik minden érzésemet és gondolatomat végig szenvedték velem együtt.

A mai éjjel egy nagyon fontos éjjel. A harc előtti utolsó éjszaka. Nem tudhatjuk, hogyan végződik majd az összecsapás, hogy sikerül-e végeznünk mindenkivel és ép bőrrel megúszni az egészet. Talán ez az utolsó este amit Jamie-vel tölthetek.

– Mindannyiunknak nehéz Paul, de nem tehetünk mást, mint amire születtünk, meg kell védenünk az embereket – üzente gondolatain keresztül az időközben megérkező Sam.

– Tudom – mondtam kurtán majd gondolataimat más témák felé irányítva megpróbáltam átvészelni azt az egy órát, ami még hátra maradt az az őrködésből.

Nem volt kedvem beszélgetni senkivel sem legfőképpen a legbensőbb gondolataimat, érzéseimet nem akartam megosztani egyikükkel sem s bár nehéz volt nem Jamie-n járatni az eszem, meg tettem, mert könnyebb volt nekem is és nekik is.

Mikor végre letelt az utolsó perc is megkönnyebbülten és eszeveszett sebességben száguldottam haza ahol minden reményem szerint már ott vár a leggyönyörűbb nő akit csak hátán hordott a világ. A fák szinte alig látható gyorsasággal tűntek el a hátam mögött, ahogyan elsüvítettem mellettük. Az erdő szélén megállva újra emberi alakot öltöttem majd miután magamra cibáltam nadrágom s cipőm a torkomban dobogó szívvel haladtam otthonom felé. Mikor megláttam a ház előtt parkoló már jól ismert autót még mindig meglepő izgalom lett úrrá rajtam. Két lépéssel átszelve a lépcsőfokokat léptem az ajtóhoz majd egy határozott mozdulattal ki is nyitottam azt. A még emberként is kiváló szaglásom miatt azonnal megéreztem Jamie egész házat betöltő vanília és kókusz illatát, a legfinomabb aromát, ami csak létezhet. Első utam a hálószobámba vezetett s szinte felszakítva az ajtót nyitottam ki azt, hogy minél előbb karjaimban tudhassam őt. A zárt ajtó mögött végül meglepő látvány fogadott. Este lévén odakint már régen lement a nap s csak az egyre sűrűbben megjelenő csillagok világították be La Pusht. A szoba azonban a kandallóban lobogó lángok fényében úszott. Mikor aztán tekintetem átsiklott e felett, megláttam a leggyönyörűbb és legcsodálatosabb nőt amint észveszejtő fehérneműjében feszít ágyamban, miközben ujjai hosszú combjain vándorolnak egyre feljebb és feljebb…

Jamie szemszög

Hallottam amint becsukódott a földszinten lévő ajtó s a szívem hirtelenjében dupla sebességre kapcsolt. Nem titok, hogy nem ez lesz az első alkalom számomra, az azonban, hogy egy olyan férfivel történik, akit igazán teljes szívemből szeretek igen. Úgy szerettem volna, ha minden tökéletesen történik, ha végre én is adhatnék neki valamit, amivel igazán boldoggá tehetem őt, amivel ha rövid időre is, de elvonhatom a figyelmét a holnapi napról. Léptek zaja a lépcsőn felfelé majd végig a folyosón, a kilincs megmozdul, s az ajtó kinyílik. Először a tűzfényében pompázó szobát kémleli, csodálja, majd tekintete végül megtalál engem. Minden érzékiségemet bevetve feküdtem ágyának szatén borítása közt, miközben ujjaimmal bejártam testem ki-kivillanó pontjait. Megkönnyebbülésként ért Paul reakciója, miként ott állt lélegzet visszafojtva, vágytól csillogó szemekkel meg-megránduló izmokkal testén. Még nem történt semmi, de az elkövetkezendő események képeinek felvillanásai elmémben máris felpezsdítették vérem s felforrósították epekedő testem. Lassú léptekkel közeledett felém, miközben megbabonázott tekintettel meredt rám, hol a szemembe hol pedig ujjaim útját követve mustrálta végig testem.

– Jamie… – Hangja alig volt több suttogásnál s a benne fortyogó vágytól csak még fátyolosabbá lett minek hatására az én izgalmam is nőttön-nőtt.

– Sssshhh, ne mondj semmit, kérlek! – kértem vágytól rekedtes hangon miközben térdemre ágaskodva Paul nyaka köré fontam kezem. Folyamatosan tartva a szemkontaktust húztam ajkait enyémekre. Eddig sosem élt csábításnak lettünk rabjai melynek, ha akartunk volna sem lettünk volna képesek tovább ellent mondani.

– Jobb, ha tudod, ha ezt tovább folytatod, nem fogok tudni megállni…– kezdte ismét. S bár szavai kételkedést mutattak szemeiben egészen mást láttam. Pillantása elárulta, hogy semmi másra nincs szüksége, mint egy utolsó megerősítésre szándékaim bizonyosságáról.

– Éppen ez az, amit akarok, hogy ne tudj leállni! Azt akarom, hogy végre beteljesítsük a sorsunkat és ne csak lelkileg, de testileg is csakis hozzád tartozhassak! Tudom, hogy ez a legmegfelelőbb pillanat… kérlek, mond, hogy te is így érzed!

– Már, hogy a fenébe ne érezném! Én, csak nem akarlak semmi olyanba belekényszeríteni, amire még nem vagy készen… én – Ez volt az a pillanat mikor megelégeltem a sok beszédet és cselédkedtem végre.

– Paul… Tegyél magadévá! – Hangom határozottabb volt, mint valaha, így Paulnak többé nem lehettek kétségei. Nem is késlekedett tovább mohó vadsággal vette birtokba ajkaimat. Szám kényeztetése közben gyengéden a hátamra fektetett miközben kezei segítségével lepel nélküli combomat simogatta. Érintései hatására halk nyögések szűrődtek ki ajakim közül melyek kifejezetten jó hatással voltak Paulra. Ajkai majd nyelve végül nyakamat vették kezelésbe s ettől egész testem libabőrbe borult miközben a kellemes borzongás felülkerekedett rajtam. Paul kínzó lassúsággal haladt egyre lejjebb és lejjebb végig csókolgatva kulcscsontomat. Eközben kezével gyengéden megszabadította jobb vállamat a fehérneműm pántjától, hogy aztán puha ajkaival végig kísérje annak útját. Mindezt megismételte a másik oldalon is, amitől én még inkább a fellegekben éreztem magam. Pár másodperc múltán azonban megelégelve az őrjítő lassúságot lehúzta rólam a kebleimet takaró anyagot s immáron fedetlen felsőtestem csodálásával foglalatoskodott. A tekintetéből áradó csodálat és földöntúli epekedés minden szóval felért. Szükségtelen volt, hogy elmondja mennyire szépnek lát vagy, hogy mennyire kíván, az arcán, a szemében ott volt minden, amire kíváncsi voltam.

Csöppnyi szégyenlősség nélkül vontam magamra a felettem tornyosuló izomkolosszust, aki azonnal a tettek mezejére lépve újabb csókokkal halmozott el. Lassan elindulva le egészen a kulcscsontomig onnan pedig idegtépő lassúsággal ért el melleimig. Mikor a forró ajkak körülölelték keblem közepén ágaskodó bimbómat újabb kéj hullám csapott le védtelen testemre. Némi elidőzést követvén újabb testrészek felfedezésére indult le a hasamon egyre közelebb és közelebb érve testem legérzékenyebb pontjához. Szinte bele-beleremegett testem, ahogyan a várva várt érintés után ácsingózott mindaddig, míg végre meg nem érkezett az.

Puha ajkai duzzadt csiklóm köré szorultak minek hatásaként szívem vad dübörgésbe kezdett, majdhogynem kiszabadulna bordáim fogságából. A heves érzés következtében kezem akaratlanul is Paul hajába mart ám ahelyett, hogy ez bármiféle ellenérzést kelletett volna benne, még inkább ösztönzésre késztette őt. Ajkai mellé immáron nyelve is párosult, a testemben tomboló érzelmek pedig oly magas szintre emelkedtek melyet már nem bírtam sokáig ép ésszel elviselni. Kedvesem simogatásainak és ajkai játékának köszönhetően egyre nagyobb és intenzívebb hullámokban csapott le rám a kéj mely egy mindent elsöprő pillanatban hurrikánként söpört végig rajtam teljes extázisba hozva ezzel elmémet és testemet. Kicsit sem visszafogva magamat s a bennem dúló hormonok akaratát a mennyekbe emelő orgazmust átélve hangos mámor sikolyok hagyták el ajkaimat, melyeket Paul, arcán jól láthatóan örömmel fogadott.

Az örömteljes pillanatokat követvén éhes vadként vetettem magam a mellettem fekvő, erőtől és izomtól duzzadó férfire. Csókoltam ahol csak értem a csábító ajkain át a nyakáig, majd a mellkasán ahol kezemmel végig simítottam bronz színezte bőrén. A kettőnk nyújtotta kontraszt csodálatos látványt nyújtott s a kandallóban lobogó tűz fénye még inkább kihangsúlyozta e pillanat szépségét. Ahogyan fehérnek ható ujjaimmal végig cirógattam az izgalom hatására fel-felemelkedő mellkason…

Lábaimat átlendítve derekán csípője köré fontam azokat így megtámasztva magam, lassú és kínzó mozgásba kezdtem. A felette ringatózó testem hatására Paulon is megmutatkozni látszottak tetteim következményei. Az érintéseim nyomán keletkező libabőr mely egyre nagyobb területen futott végig bőrén, a csillogó szemei melyekkel egyszer sem szakította meg a kontaktust. S ha ez még nem lenne elég nyilvánvaló az egyre inkább ölemnek feszülő férfiassága már biztosan. Imádtam kényeztetni, minden vágyát kielégíteni, azonban a saját vágyaimat sem voltam képes tovább feltartóztatni. Hirtelen ötlettől vezérelve megszabadítottam minden ruhadarabjától, ami az utamban állt s immáron teljes valójában és a maga ellenállhatatlan mivoltában csodálhattam az alattam elterülő csodás férfi testet, ami tudtam csakis az enyém!

Kezeit tarkómra tette s így húzott ajkaira. Óvatos csókokkal kezdte, majd egyre hevesebben és hevesebben kapott pirosló ajkaim után, miközben egy finom lökéssel egyé forrasztotta testünk. Nyelvünk vad táncot járt és kezeink sem tétlenkedtek közben. A mozdulataink hol hevesek, hol pedig lassabbak lettek. Láttam Paulon, hogy már egyre közelebb kerül szeretkezésünk beteljesüléséhez így egy hirtelen ötlettől vezérelve pozíciót váltottunk s immáron ismét ölén ülve kergettem őrületbe szerelmemet. Csípőm ide-oda tekergetésével nem csak Kedvesemet hoztam egyre nagyobb extázisba, de jómagamat is. Néhány vadabb mozdulatot követvén Paul teste megfeszült, s szinte éreztem, ahogyan a hatalmas izomkötegek megremegnek bőre alatt. Néhány másodperc múlva miután átélte a leggyönyörűbb érzést a világon, izmai elernyedtek. Boldogan, még mindig az iméntiek hatása alatt lévén, lágy csókot leheltem finom ajkaira majd kimerülten omlottam védelmező karjaiba.

Csendben feküdtünk egymás mellett, simogattuk a másikat s jól tudtuk, hogy mindkettőnk fejében ugyan azok a gondolatok járnak… A holnap! A fergeteges első szeretkezésünk ellenére sem voltam képes megfeledkezni arról mire készülnek holnap. A férfi, aki oly kedves szívemnek, a barátaim, Edward, Emmett és Jasper, a pici Alice, Carlisle és Esme, akik lassan olyanok számomra mintha a szüleim lennének s nem utolsó sorban a falka tagjai… Beszéd nélkül is éreztem, mennyire aggódik ő is, éreztem a testéből áradó feszültséget, amit képtelen volt elnyomni magában s ettől csak még idegesebbé váltam.

Mi van, ha ezek az utolsó pillanatok, amiket együtt tölthetünk? Tudtam, hogy meg kell tennem, amire már hónapok óta készülök, mert ha valóban ezekkel a pillanatokkal búcsúzúnk el egymástól, tudnia kell a titkomat, a titkot, melyet már réges-régen fel kellett volna fednem előtte. Erőt ettem hát magamon, szembe fordultam Kedvesemmel majd mély levegőt véve belekezdtem…

– Paul… szeretnék beszélni veled valamiről… – Hangom oly halk volt, hogy féltem esetleg meg sem hallja mondandómat mégsem tudtam erőteljesebbé tenni. Úgy éreztem mintha egy jókora gombóc nőtt volna a torkomban mely megakadályozott a beszédben.

– Mond Szépségem! – Azonnal nekem szentelte figyelmét, a hajam cirógatta, amitől csak még idegesebb lettem. Fogalmam sem volt arról, hogyan kéne hozzá kezdenem az egészhez, bevallani a férfinek, aki szeretek, hogy haldoklom, hogy nem tudom, mennyi időm van még hátra.

– Már csak néhány óra és eljön a holnap és én… már olyan régen el akartam neked mondani csak úgy éreztem még nincs itt az ideje… én… – Iszonyatos vihar dúlt lelkemben, a sírás fojtogatott s csak arra tudtam gondolni mit fog tenni miután meg tudja… Vajon megutál majd amiért mindezidáig hallgattam előtte? –, én… neked tudnod kell, hogy én… – Gyerünk Jamie mondd ki végre, legyél túl rajta! Nagy levegőt vettem, erőt gyűjtöttem s eldöntöttem itt az ideje, kimondom! – Paul, tudnod kell, hogy én… – Mutató ujját ajkaimra téve megakadályozta, hogy kimondjam azt az egy szót, ami minden bizonnyal mindent megváltoztatna kettőnk közt, lehet még ennél is közelebb hozna bennünket vagy éppen ellenkezőleg egy jókora lyukat vájna a kapcsolatunkba.

– Jamie kérlek, ne beszéljünk semmi rosszról, ne rontsuk el ezt az estét rendben? – kérte, bennem pedig minden elhatározásom összeomlott. Igaza van hogyan is tehettem volna tönkre ezt a csodálatos estét, egy ilyen vallomással? Nem tudtam megszólalni, egyetlen bólintással beleegyeztem kérésébe, ő pedig kedves csókot nyomva homlokomra közelebb hajolt, szemembe nézett majd kimondta a szót mely már oly régen ott lebeg körülöttünk. – Szeretlek! – A legcsodásabb szó amit csak hallhatunk, bennem mégis olyan fájdalom és düh keletkezett amit képtelen lettem volna szavakba önteni! Gyűlöltem magam ezért az érzésért!