Én is végigéltem egy adott sorsot. Nem az én sorsom volt, de én éltem végig.

Szünetel!

2010. december 31., péntek

B.U.ÉK.


Remélem a 2011-es évben is kitartotok mellettem és a történeteim mellett!Puszilok mindenkit!Bee

2010. december 13., hétfő

6. fejezet - Mély álomban

Mély álomban

Fent voltam és mégsem érzékeltem a körülöttem történő dolgokat, tudtam, hogy még mindig az erdőben vagyok, mert éreztem a fák különleges illatát, de képtelen voltam kinyitni a szemem vagy megszólalni. Még egy dolog volt, ami tisztán az emlékezetemben maradt. Azok a szemek. Pillanatokon belül már azt is érzékeltem, hogy erős karok fonódnak elernyedt testem köré és a magasba emelnek. A tudatomba szökő hangok közül is a legmeghatározóbb a fület tépő, süvítő hang, esetleg a szél? Ki tudja. Egyáltalán hova visz? A… ki is? Az igaz, hogy a szeme összetéveszthetetlen, de nem az egyetlen, akivel találkoztam.

Mennyi idő telhetett is el az óta a pillantás óta? Egy–két perc, egy–két óra? Fogalmam sincs, csak a hirtelen megcsapó meleg levegőt érzékeltem és egy számomra eddig ismeretlen női hangot.

– Te teljesen megőrültél? – sipította megmentőmnek, akinek válasza csak hosszú másodpercek multával érkezett.

– Rosalie! Fogd vissza magad rendben? – Ekkor már biztosan tudtam, a megmentőm nem más, mint Edward Cullen.

– Nem nekem kéne visszafognom magam, hanem neked, aki nem bír a hatalmas jó szívével és minden jöttmentet hazacipel. Annak, aki nem gondol arra milyen következményekkel járhat, a meggondolatlansága! – Fogalmam sem volt róla ki ez a nő, de nagyon úgy tűnt, hogy az általam ismert Cullenek kedvességéből rá nem ragadt.

– Ő nem egy jöttment! Bella barátnője és az erdőben találtam rá. Tisztában vagyok azzal, hogy te nyugodtan ott hagytad volna, de ebben is látszik, mennyire különbözünk egymástól. – Edward hangja most egészen más volt, feszült és úgy éreztem nehezére esett visszafognia magát.

– Rosalie, Edward! Mi ez a vita már megint? – Egy újabb női hang, de az előbbivel ellentétben ez a hang kedves és szeretettel teljes volt.

– Gyere és nézd meg a saját szemeddel! A drága bátyám egy újabb emberrel tért haza. – Ezek szerint Rosalie és Edward testvérek.

– Jézusom fiam mi történt ezzel a lánnyal?

– Valószínűleg eltévedt az erdőben. Ott találtam rá. Nem tudom mióta lehetett ott, de az ő állapotában semmiképp sem tesz jót neki. Carlisle-nak meg kéne néznie. – Mi az, hogy az én állapotomban? Honnan tud ő arról? A doktor elmondta volna neki? De az, hogy lehet?

– Már felhívtam, pár perc és itthon lesz. – Ha jól emlékeztem ő volt Alice akivel Jake bulija előtt találkoztam.

– Rendben addig is felviszem a vizsgálóba – mondta Edward. Bevallom, most már kezdtem aggódni, amiért még mindig nem tudtam kinyitni a szemem. Pillanatokon belül éreztem, amint egy kellemesen puha anyag érinti a hátam. Kis idő múltán az ajtó kinyitódott. Először azt hittem Edward ment ki, de aztán meghallottam egy férfi hangját.

– Hát ő meg ki? – kérdezte.

– Ő Jamie Scott, Bella barátnője. Az erdőben találtam rá és hát nem hagyhattam ott. Főleg nem… – Nem fejezte be a mondatát. Megérkezett Dr. Cullen.

– Edward! Mi történt vele? – kérdezte, majd Edward elmondta neki is, amit a többieknek én pedig egyre fáradtabbnak és nehezebbnek éreztem magam végül teljesen elmerültem a sötétségben.

Edward szemszöge

Amikor megéreztem az illatát az erdőben, nagyon vissza kellett fognom magam, annyira kísértésbe ejtett a vérének illata. Persze nem annyira, mint Belláé, de az állati ösztöneim már eluralkodtak rajtam épp vadászni készültem. Bele sem merek gondolni mi lett volna, ha nem tudok megálljt parancsolni magamnak és megölöm őt. Bella biztosan undorodott volna tőlem és örökre megutált volna. Hiszen tudom, hogy igazán kedveli Jamie-t és Jamie is őt. Bár nem vagyok hivatalosan orvos, de már párszor elvégeztem az orvosit, így tisztában vagyok Jamie betegségével és annak következményeivel. Apám minden eddigi vizsgálatba beavatott és együtt próbálunk gyógymódot találni neki. Jelenleg úgy látszik javulóban van, de nem hiszem, hogy ez a mai kis kiruccanása jót tett volna neki. Nem sokkal az után, hogy Alice felhívta, Carlisle megérkezett. Mindent elmondtam neki ő pedig neki látott a vizsgálatoknak. Mivel számunkra nem volt szükség szavakra a gondolatain keresztül figyeltem a megállapításait.

"Egyre magasabb a láza, valahogy le kell vinnünk." – Én csak bólintottam és már mentem is a megfelelő gyógyszerekért. Miután beadtuk neki őket, nem volt más hátra, mint várni. Az legaggasztóbb az volt, hogy még mindig nem tért magához, aminek már meg kellett volna történnie, legalábbis a gyógyszereknek hatnia kellett volna már.

– Nem tudjuk mióta lehetett odakint, de a testvérei már biztosan keresik és aggódnak érte. Megyek és felhívom őket. – Már el is tűnt az ajtó mögött. Természetesen az egész telefonbeszélgetést hallottam. Nathan és Lucas nagyon aggódtak érte és azt hiszem minden okuk meg volt rá. Később azonban Lucas és Nathan hangja mellé más ismerős hangok is keveredtek. Azonnal felismertem őket. A falka közeledett a ház felé…

– Carlisle, Emmett, Jasper!!! Mindenki jöjjön a hátsó udvarra! – Azonnal a ház háta mögött elterülő erdő előtt álltunk és természetesen a többieknek fogalmuk sem volt arról miért is hívtam őket ide.

– Mi van Edward? – kérdezte Emmett.

– A falka idetart! – felelte helyettem Alice.

– Mégis mit akarnak? – kérdezte Rosalie.

– Jamie-ért jönnek. Azt hiszik fogva tartjuk, hogy bántottuk. – Egy pillanatig mindenki ledermedt, de mindegyikünk tudta meg kell próbálnunk higgadtan és harc nélkül elintézni a dolgot. Hiszen egy ideje a falkával való kapcsolatunk egész barátinak mondható.

– Nem értem, azt hittem már bíznak bennünk – mondta Esme.

– Így is van. Paul az, aki támadni akar. A többiek csak próbálják megállítani. – Hallottam amint mindenki fejében körvonalazódik a kérdés, hogy mégis miért akarna megtámadni minket, de a választ csak én tudtam.

– Azért támad, mert…

– Jamie Paul lenyomata – fejezte be Jasper. Innentől kezdve mindenki tudta miről van szó és, hogy mindez mivel jár. Többször is hallottunk már erről a dologról és néhányuk esetében tapasztaltuk is már.

– Még egy perc és itt vannak! – figyelmeztettem mindenkit. Hatalmas fogcsattogások és morgások közepette megérkezett Paul, Jacob, Sam, Jared és Embry. Mivel sehogy sem sikerült visszafogniuk Jake úgy döntött vissza változik.

– Paul, hagyd abba! – Jacob megállt előttünk így Paul hatalmas fogai épphogy elsuhantak az arca előtt. Úgy tűnt Paul kicsit magához tért és kezdett megnyugodni.

– Paul változz vissza és mindent megbeszélünk! – Bármennyire is nem Jake volt a falka vezetője Paul hallgatott rá és miután eltűnt a fák mögött, immáron emberi alakját öltve lépett elő onnan.

– Hol van Jamie? – üvöltötte teljesen kikelve magából, a testét továbbra is remegések tartották fogva és akármelyik pillanatban ismét farkassá változhatott volna. A gondolataiban egyedül csak Jamie járt és az, hogy biztonságban legyen, hogy megvédhesse tőlünk, és hogy akármit is mondott neki Jamie ő mindennél jobban félti őt, lejátszódott az utolsó beszélgetésük minden pillanata.

– Jasper! – kiáltotta Alice mire mindenki felé kapta a tekintetét. Talán még sosem láttam ilyen állapotban Jaspert. Minden bizonnyal Paul érzelmei voltak rá ilyen hatással.

– Alice vidd el innen Jaspert! – mondta apám, majd Paul felé fordult.

– Paul, el tudom képzelni, mi járhat most a fejedben, de hidd semmi olyasmi nem történt. Edward hozta ide Jamie-t. – Ennél a mondatnál Paul dühtől izzó tekintete felém irányult. – Az erdő mélyén talált rá, kint a hidegben. Teljesen átfagyott ezért vittük fel a vizsgálóba. Még nem tért magához, de ha szeretnél, felmehetsz hozzá. – Tudtam, hogy szándékosan nem említette neki Jamie betegségét, mivel tisztában voltunk azzal rajtunk és a testvérein kívül senki sem tudott róla. Paul tekintete ellágyult, de az aggodalom továbbra is ott villódzott a szemeiben.

– Miért nem tért még magához? – kérdezte immáron Jamie kezét fogva. Feltette azt a kérdést, amire még mi sem tudtuk a választ.

– Valószínűleg a gyógyszerek hatása. De hamarosan fel kell ébrednie – felelte apám. Hatalmas csend telepedett a szobára, amit a csengő hangja szakított meg.

– Jamie testvérei. Paul nem akarok bajt. Szerintem az lenne a legjobb, ha most elmennétek. Edward majd felhív benneteket és értesítünk az állapotáról. – Mind láttuk, hogy nem igazán akar távol lenni tőle, de mivel Sam is úgy látta jónak, ha most távoznak Paul beleegyezett és még mielőtt Luke és Nathan felértek volna, eltűntek a szobából.

– Jézusom Jamie! – Mindketten odarohantak hozzá és aggódva figyelték húgukat.

– Lucas, Nathan. Mint mondtam eléggé átfagyott odakint a hidegben. Már beadtam neki a megfelelő gyógyszereket és hamarosan magához fog térni.

– De? – kérdezte Luke, tudván, hogy ez még nem minden.

– Egyelőre nem tudom milyen hatással lesz ez a betegségére. Reménykedünk a legjobbakban, előfordulhat viszont, hogy minden eddig elért javulás kárba veszett. – El nem tudtam képzelni milyen lehet elveszíteni a testvéredet, de most ahogy hallgattam a gondolataikat, hogy minden második gondolat Jamie-ről szólt és arról, hogy bármikor elveszíthetik őt, hogy örökre eltűnik az életükből, biztosan tudtam rettenetes lehet. Aztán az ő gondolataik mellé vegyült egy halk és zavarodott hang. Jamie magához tért.

Jamie szemszöge

Éreztem amint egyre tisztább a fejem és az eddig rám nehezedő súly is megszűnik. A körülöttem lévő emberek hangát is újra hallottam. Ki akartam nyitni a szemem és megmondani a bátyáimnak, hogy jól vagyok, hogy ne aggódjanak, de aztán a tudatalattimból egy másik férfihang szólt hozzám. Közelről mintha a fülembe suttogták volna.

" Jamie szeretlek!" – És ekkor kinyitottam a szemem. Egyik oldalamon Nathan, másikon Lucas, a fejemben pedig csak ez a két szó harsogott: " Jamie szeretlek!"